Ott a barlang sötétjében...a világ kezdetén,mikor még a szó is kevés volt,félelmektől és titokzatosságtól rettegve bújhattak anyjukhoz a gyermekek...és olyankor vajon mivel vigasztalta meg őket az ősanya...biztosan végigsimította kis kócos fejüket,magához szorította őket és ha még ez sem lett volna elég,elkezdett kevés szavaival mesélni ...álombeli képekről,állatokról,ismeretlen tűzről és hangokról...aztán mikor már kályha mellett várták a reggelt ,megszülettek az igazi mesék,a tündérek,a manók,a királyfiak és királykisasszonyokról...mert a gyermek mindig tele volt kíváncsisággal,félelmekkel,bizonytalansággal a mese amit a szülei mondanak neki,elűzi ezeket az érzéseket,és biztonságot teremt körülötte még ha kint vihar,vagy ágyú tombol...a gyermek benne van a mesében,ö a szépséges tündér,a legkisebb királyfi,aki éppen legyőzi a kint tomboló hétfejű sárkányt.A mese menedék,bíztonság,szilárd talajt teremtő varázslat A mese gyermeklelkünk szép emléke,felnöttkorunk önbizalma,anyácskánk hangjának csengése örök gyermek lelkünkben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése