Kezdetben volt az ige...Isten kitárta karjait és belekiáltott a sötétségbe: LEGYEN VILÁGOSSÁG...ez volt az első éneke a vilagnak...egy isteni kívánság,egy mondat,amit viszhangzott a világegyetem,és hajnal hasadt az ős sötétségből...es lőn világosság... Aztán jöttek az angyalok és ének fakadt torkukból,öröm ének,látván Isten gyönyérű művét....Az ég madarai voltak legkozelebb és megtanúlták az angyalok muzsikáját,és a föld megtelt gyönyörú hangokkal....Az ember meg sem volt teremtve és a zene már betoltotte a földet és az eget:Szel fujt át a falombokon, eső esett a sziklakra, menydörgött, vizek csobogtak medrükben...Csupa hang...csupa muzsika....Beleszulettünk ebbe a gyönyörű zenébe és ahogy feleszmeltünk,megprobáltunk hagot csalni ki,elöszőr torkunkból,aztan tökéletes hangszerekből ,hogy utánozhassuk Isten legszebb zenéjét,a természet hangját,mert aki szépen énekel az kétszer imádkozik.
Meg az erdoket hotakaro boritja...de imitt amott, egy egy foltban elobukkan az almos rog...nyujtozkodik a fold.kilog a laba a takaro alol.es kilogo labujjajn,karjain,az elet megmozdul...patakok csorgedeznek,madarak enekelnek,kidugja fejet a hovirag.Felenken ,de visszafordithatatlanul,JON A TAVASZ ,mert a FENY mindig legyozi a sotetseget,az ELET legyozi a halalt
Szeretetbol szulettunk es szeretet nelkul halunk meg...Miert kerulunk olyan messzire az eletet ado,eletben tarto es eletunknek ertelmet ado erzestol.?Miert fontosabb a sok anyagi mint a gyermekunk mosolya, ferjunk olelese,szuleink oreg szemebol kicsordult konny, embertarsunk fajdalma vagy orome?Azt mondjuk,ilyen a vilag...de ez mindig is igy volt ...mert isten el kellett kuldje nekunk egyszulott fiat ,hogy megmutassa nekunk mi az igaz szeretet...de mi kigugyoltuk, megkinoztuk, felfeszitettuk...mert nem ismertuk fel a SZERETETET.Igy van ez evezredek ota, az ember vonszolya magat egyedul a csillagok alatt,es akkor boldog ha egy masik ember belekarol,felemeli a sarbol ,eg es fold kozott lebegve eletet adnak es ovnak,SZERETNEK
