Várakozás

Gyertyát gyújtottam minden ablakomba,hogy a Jó Isten jobban lásson,hogy az angyalok megtaláljanak,hogy lelkem ne botorkáljon a sötétségben...Uram,tedd a kezed fáradt homlokomra,csókold le a könnyeket,hogy láthassak,mosd tisztára mindegyre beszennyezett lelkemet,hogy,mikor életem lángja kialszik,ne maradjak sötétségbe..

Úton

Egyszeri és megismételhetetlen művei vagyunk a Teremtőnknek mindegyikünk,külön-külön,olyanra formálta lelkünket ,mint ahogyan szerelemtől mámorosan tükrözzük vissza egymást...és csak rajtunk múlik ,hogy a legvégén mit adunk vissza,abból amit csak kölcsön kaptunk...az Út beporozza e lelkünket,vagy lelkünk tisztítja az Útat 

Október

Aranyló ruháját öltötte magára Földanyó,legpompásabb díszeit aggatta a fák ágaira...szél muzsikál az elvarázsolt erdők hegedűjén és megbabonázva bőgnek a szerelmes szarvasok...Takard be hát  lelkemet Uram egy lehulló levéllel , csókold meg luktető halántékomat és adjad nekem szereteted békéjét...

...S mert volt egy tyúkanyó...egy Nózi...egy novella...és sok bekötözött seb a lelkemen...és még,ha ezek mind nem is lettek volna,volt egy találkozás,pont amikor meg volt írva...mert úgy e...véletlenek nincsenek...legyél boldog ezen a napon is...szeretlek nagyon

Lélekharang

Arcomat simogattad szellő ujjaiddal ,szememről fénnyel csókoltad fel könnyeimet .Lelkemet Reád bíztam ,mert Tőled való...őrizzed Magadnak és nekem és töltsd el fényeddel és határtalan szereteteddel...Ajkamról szelíden csendüljön a szó és a zsoltár,hogy vigasztaló öröm lehessek .

Lélekvirág

És virágzik újra megfáradt lelkem Uram...fehéret,pirosat lilát...illatosat ,gyönyörűet ...céltalan virág...csak a szépségért,az illatért...Érted és belőled...és Te minden este meghallgatod lelkem illatát és minden reggel felcsókolod könnyeim harmatát...és szeretsz,csak szeretsz...Köszönöm.

Fohász Érted

Istenem,Te aki látod gyarló lelkünk szenvedéseit,Te aki értünk elküldötted Fiadat és leveszed vállunkról a bűnnek terheit,nézz kérlek kegyesen a szenvedőre,adj Neki erőt ,szép gondolatokat,enyhítsd fájdalmait,mert csak Neked van hatalmad ,hogy elvedd ajkától a szenvedés kelyhét.Ámen.

Tétova fohász

Nyár végi napsütésben és  emlékeimben fürdetem lelkemet...képek,érzések és érzelmek csobogásában tisztulnak gondolataim... Kötélen táncolok,tátongó szakadék fölött...és Beléd kapaszkodom összekulcsolt kezemmel Uram... nevedet suttogom... Ó,kérlek halld meg imám és ne engedd el a kezem...és bocsásd meg nekem az éhséget  a szomjúságot és a verejtéket ...mert tudom Uram,hogy kimondhatatlanul szeretsz engem.Ámen

Vágy

Szállnék,csak szállnék,test nélkül,könnyen,mint tiszta harmatja az égnek míg fel nem csókolna a felkelő Nap sugara...hűs forrásként zúdulnék a völgybe,szomját oltva minden arra tévedőnek...és lennék...csak lennék.Szeretet lennék az árva lelkében,csók lennék a szerelmes ajkán, fájdalom a gyászoló szívében,ima a könyörgőnek,simogatás a haldokló pilláján....hajnali köd az őszi mezőkön,csillagpór az augusztusi éjszakában ...de testbe zártad lelkemet Uram...maradjon kicsit még...

Nyár végi álom

A nyárral kergetőzik már az ősz...fecskék cikáznak a lenyugvó nap megfáradt sugaraiban...Egy gólya sétál komótosan a tarlón..az erdő színe ezüstbe váltott...és egyszerre,angyalt véltem látni a visszapillantó nap sugaraiban...fehér ruháját meglebbentette a szél,ezüst haja ragyogott a szempillám alatt szétmorzsolt könnycseppben..és imára kulcsolt kezemben nyújtottam oda neki csillagporos lelkemet...vidd,vidd magaddal...De tágra nyitott szemem csak a napsugártól volt könnyes.

Köszönöm

Ismét a porból kiáltottam hozzád Uram...ésTe meghallgattad kétségbeesett fohászom...és felemeltél...magadhoz ölelted lelkemet,lefújtad róla a pórt. És  megtelt szívem ezüstös csillogással,szépséggel és nyugalommal mint tövis bokorból kiszabadult madárka...

Hálladas

Magadhoz ölelted lelkemet Istenem...csak egy pillanatra,de elég volt,hogy erezzem a meleg fényedet...és,mint gyertya fényétől megbabonázott éjjeli pillangó,már csak Hozzád kívánkozik lelkem...még, ha szárnyaimat meg is égetné szereteted lángja...Köszönöm

Könyörgés

Érints meg Istenem gyönyörű kezeddel...simogasd lelkemet kegyes tekinteteddel...borítsd reám Uram védelmező palástod...békés szivárványban engedj engem fürdeni...mert gyönyörű a Te világod és végtelen a Te szereteted...

Madárka

Szabadon engedlek,gyönyörű madárkám...szállj,szállj az ég felé...szállj és énekelj Istennek Tőle tanult szép zsoltárokat...lelkemmel hallgatom majd minden madár dalát,hátha felismerem a Jó Isten szavát...és lehunyt szemeim felemelem ,hogy meglássalak...hogy meglássam.

Vágy

Énekes madár lennék Szent Ferenc vállán ,halkan dúdolgatnék a Napról és Holdról...szabadon repülnék az ég felé...mert soha nem zárna kalitkába...ezüst pór lennék Jézuska jászlában ,gyermek kezével simogatna, gyermek ajkával el-elfújna és szállnék csak szállnék...De vagyok egy pór szem az Isten jóságos tenyerén ,képmását hordozom,leheletét lélegzem...és szeretni tanulok Tőle.

Érzelmek

Megtelt lelkem a nyárral..izzó napsütéstől ég,tomboló viharok tépik...gyógyírként  csillagport hint rá az éjszaka ..Megpihenek végtelen búzamezőkön ,hátamat támasztom a forró röghöz, magamba fogadom a Teremtés illatát...és lelkemen érzem Isten simogató tenyerét...Élek,Uram...érzem...

...Csak mert szeretsz

...és Érted...aki a világ bűneit magadra vetted...ki imádkozik..ki csókolja le könnyedet...ki hallja meg zokogásod...Egyedül hagytak ott fent a hegyen..és egyedül vagy most is...nem ismerünk fel...nem halljuk meg kiáltásodat...pedig itt vagy ...körülveszel szépséggel.jósággal és végtelen szeretettel..,ünneplőbe öltözteted teremtett világodat és kiárasztod lelkedet...csak mert szeretsz.

Melindának

Kicsi hófehér szívedet hoztad ma ajándékul Jézuskának és Ő beleköltözött.Vigyázz rá,őrizd meg tisztán ártatlan lelkedet,hogy mindig benne lakhasson a Szeretet...mert Ő a kezdet és a vég,az élet igazi értelme.

Hála

Nézd Istenem ,milyen gyönyörű a világod...Tavasz bont virágot erdőn mezőn...feléd repülnek a boldogságtól ujjongó madarak...lágy szellő és langyos napsugarad simogatja arcomat,ha feléd emelem...És jó rögbe kapaszkodva szabadon szállni ,érezni,hallani és látni a csodát...a mindennapit. Köszönöm.

Utópia

  Lelkek táncoló összefonódásával, egy világvégi hajnalon,soha el nem csókolt csókkal örök álomba ringani ,mikor a mégis felkelő nap barackvirágot simogat...és élni tovább,álom és valóság között, tiszta szeretetben,Isten szent tenyerén.

9

..lassan,fájdalmas vajúdással  születik meg bennem a csend...Hangos szóval,már csak imádkozni szeretnék,és vidáman belekacagni a tavasz arcába...és szeretni,csak szeretni...embert,rögöt,fát ,eget,vihart és napsütést...Istent...Szelíden fogadni a szót,ha bántó,simogatással felelni a kék foltokra..mert,.még meg nem szült magzatom a csend...

Március

Finom lábujjaival érintgeti a jégbe dermedt földet...fázósan kapkodja,de vágyának nem tud ellenállni...smaragd színű szoknyáját meg meg lebbenti,langyos fuvallattal simogatja a fák szunnyadozó ágait..és megborzong rajtuk az alvó rügy....valahol,messze egy rigó ébred fütyörészve...szerelmes...kacagva súgnak össze a patakok...és az ösvényen táncolva jön,jön a Kikelet.

Ábránd

Egy pillanatra magadhoz emeltél,Uram...szédületes magasságba,a Te tiszta ragyogó világodba...és én csak hunyorogtam és kétségbeesetten kapaszkodtam ... Csendet és békét kaptam tőled...levetted vállamról a terhet,keresztedre feszítetted,édes szeretetbe fürdetted szívemet...Mostantól,már csak feléd ágaskodik földre hullott lelkem.Fújd le kérlek róla a pórt és szemeimet emeld a magasba...hogy lássak.