Olyan ez a világ,mint ez az elkésett tél...kétségbeesetten próbálja bizonyítani,hogy létezik,mindent beborít szűzies ártatlan , rideg lepellel de fagyos zord lelkével süvít arcunkba...és mégis hinnünk kell,hogy a felhők fölött mindig süt a nap és hogy lesz még kikelet...
...és ma egy új nap van,tiszta .Én Jó Uram,fogd meg kezem és segítsd lelkemet.hogy gyöngybetűkkel írjam tele e tiszta (l)napot,hogy meglássam lelkedet ,hogy meghalljam hangodat...csak vigasztalás legyek az elmúlott fájdalmakért,felfogni az elveszett könnyeket,mint illatos zsebkendő a párnán.Ámen
Fázik a lelkem,kérlek takard be irgalmaddal ,én Jó Uram,nyújtsd kezed,hogy lábujjhegyre állva elérjem és erős karodba kapaszkodva újra meg újra átérjek a túlsó partra...mert Veled soha nem félek
