karacsony

Elcsendesult a vilag.Varakozott es keszult.Rohant ,keresgelt,vagyakozott es turelmetlenkedett.De most csend ul a vilagon,feher artatlan csend.A szuz meghuzodik egy barlangban,mert senki nem vette eszre a rohano keszulodesben,nem nyitott neki ajtot...peddig kopogot mindenkinel...Es turelemmel vajudik...Fenyesseg tamad a barlangban es a vilag folott.Angyalok hirdetik,madarak eneklik :megszuletett a Fiu,megszuletett a Szeretet...Es egy pillanatra felvilagosodik az ember,megfogja ellensege kezet es azt mondja:szeretlek,es egy pillanatig tenyleg szereti,mert ott a feny a masik szemeben is...De csak egy pillanatig...Aztan csak a csillogo fenyek maradnak a vilag follot,amivel feldiszitette magat az O fogadasara. De O kinn rekedt ismet egy pusztan,hideg barlangban.Himnuszok szallnak tiszteletere,de O nem hallhatja mert a koncert terem zarva maradt elotte...Es megis kopog, mindig, ameddig ember el a foldon,varakozik es vagyakozik,hogy befogadjak,hogy vegleg ott maradhasson mindegyikunk szemeben .

Mikulas

Cipocsket fenyesit, ablakot les millionyi gyermek...Varakoznak.Oket figyelve emlekek todulnak lelkunk leg eldugottabb sarkabol,emlekek, melyeket feltve orizunk...a bennunk elo gyermek oromet.Es eljon vegre a varva vart oreg ,szakalas, hajlott hatu Mikulas,es megtolti a cipocskeket. Megtolti a sziveket,barhol is lennenk:idegenben,korhazban,meleg otthonban,utkozben...Csak varni kell es figyelni ra jon...biztosan jon ha varjuk,ha kitesszuk a kifenyesitett cipocskek melle diszbe oltozott szivunket.

advent

Csend es sotetseg...Valamikor 2000 evvel ezelott ilyen csendes sotetsegben indult el Maria es Jozsef.Hosszu ut allt elotuk,Maria szive alatt ott volt a Gyermek...befogadta ellentmondas nelkul,szerette, hordozta, helyet keresett, hogy szulje meg nekunk...nem maganak...es tudta, hogy megfeszitjuk...De vegtelen volt benne a bekesseg,a hit a szeretet es a remeny.Maria nem keszitett adventi koszorut,lelkeben kigyultak szere a fenyek,elote allt a csillag es jott...es jon felenk...Szive alatt az orokos Gyermekkel.Fogadjuk be,keszitsunk neki szalast,gyujtsuk meg lelkunkben egyenkent a fenyeket ,hogy el ne tevedjen...Varakozzunk csendben,bekeben,hittben.szeretetben es remenykedve...

tel

Csend ...Lassan elalszik a fold,megfagy a to,a levego.Feher takarojat huzza magara Foldanyank,pihen es varakozik .Egy egy fagyos ag reccsen a csendben,senkit nem zavar...Cinegek ,vorosbegyek,harkalyok szakitjak meg a vegtelen csendet es feheret...Varakozas ideje...mire?kire?...A fenyre ,a szeretetre az eletre...Ra, aki minden evben megszuletik nekunk,artatlan kisgyermekkent,egyforman kuldusnak es kiralynak.Varunk es unnepelunk, de kit, Ot vagy a csillogast...?

lelkunk

Valahol bent...nagyon melyen...vagy korulottunk lebegve atolel...es rezdul es reszket...Emlekezik mindenre:jora es rosszra, mindenre ami velunk tortent,meg a kezdet kezdete elotrol..Tobbet tud mint az elmenk,es legtobszor meghatarozza sorsunkat de ha ott benne meg megmaradt a gyermek akik voltunk,barmelyik pillanatban odamenekulhetunk,mindeggy mi vagy ki bant,mert ha a gyermek szemevel nezzuk a vilagot,konnyebben atveszeljuk a hetkoznapjainkot...A gyermek nem godol a jovore,nem topreng a multon.o csak eli es elvezi a mat, nem akar bizonyitani,csak jatszik,tanul,no es szeret es vagyik a szeretetre...a legfontosabb amit adhatsz neki...es magadnak.

ejszakak

A legelso, amikor a tokeletes sotetsegben Isten szavara eljott az elso hajnal...Gyermekkorod meses,tunderes,manos,sokszor felelmetes almokkal teleszott,mikor felebredsz es bebujsz szuleid meleg biztonsagos agyaba... Csillagos,holdfenyes,szerelmes,mikor azt kivanod barcsak soha veget ne erne...Szulesi fajdalmaktol gyotrodve,amikor varod a hajnalt es vele az uj eletet...Lazas gyermeked bolcsoje folott atvirrasztott sotet hosszu,veget nem ero...Oregkorod faraszto,unalmas, imakkal tele , hosszu...Es a legutolso,amikor varod a kiszabadulast oreg,faradt testedbol...Almoknak bolcsoje,felelmeknek es felismereseknek helye,muzsak eltetoje pihenest,gyonyort es gyotrodest hozo ejelek...szeretlek es felek toletek.

tuz

Botorkal az osember a csillagtalan eg alatt...Retteg a tokeletes ejjszakaban...Egy villam szeli at az eben fekete eget...es vilagossag lesz egy pillanatra a foldon...megvilagosodik a rettego ember agya...ezt kell ellopni,meg kell szerezni barmi aron ,mert ez az elet titka:a tuz...Es felmene Prometeusz es ellopa az istenektol,es azota is bunhodik erte...De itt van most,...mennyire termeszetes.A tuz .eletet es halalt jelent.tisztit es enyeszt...Fajdalmasan gyonyoru szerelem tuze...eget es erosit...Meleget ado kandallo tuze,gyertya langja...szuletes,unnep es halal...tisztito tuz...foldon es azon tul...es vegzetes ,pusztito tuz...apokalipszis...Isten alldasa es atka,Elet es halal

osz

Takarojat huzza magara a fold... pihenni keszul.de elotte meg diszbe oltozik,elkapraztat szemet es szivet,megborzong bele a lelek....szamvetest tart,szamon ker es kicsit szomoruan pihenni ter...godoskodik meg madarrol,allatrol,hogy jovore is enek es elet legyen...Aztan befele fordul es elalszik...csendben...Ovatosan,labujjhegyen jarnak az allatok,a madarak sem dalolnak...foldanyank aludni ter.Pihen az elet,erot gyujt

szeptember

Meg forro a napsutes,de mar faradt...pihenni szeretne egy egy felho hatan...Uresek a golyafeszkek,es a fecskek is elbucsuztak... Kicsit szomoruan kerultek a hazat,a kertet,az erdot ,csatlakoztak aztan tarsaikhoz...Mi az az osi ero,ami ilyenkor jelt ad nekuk:indulni kell,minden aron...menni,hogy legyen honnan visszaterni...Az erdo csendes,csak egy egy makk pattan a foldre,egy egy level lassan,suhogva szall...a szarvasok meg nem bognek...csend van ...kicsit szomoru.de nyugodalmas osz ...Bucsuzik a teremeszet,pihenni ,esore vagyva.Es holnap becsengetnek...Hany dedelgetett kicsi lelek lepi at eloszor az iskola kuszobet,kivancsian,kicsit felve ,tagra nyilt szemekkel engedik el eloszor annyjuk, apjuk kezet es belepnek az eletbe.

kicsi panna kicsi szive

...es eljott az ido,tulcsordult a szeretet,kicsi sziveden megis ott volt a lyuk...imakkal ,sok sok szeretettel atolelt teged a vilag ,mig edesanyad karjabol kiengedett ,hogy tehetseges okos kezek kijavitsak azt amit a termeszet valahogy elmulasztott.Es most ismet mosoljogsz, racsodalkozol a vilagra,es nagyra fogsz noni,hogy viszontoleld es szeresd ezt a csodalatos vilagot.

ima az ismeretlen gyermekert

Istenem,nezd a kisdedet...olyan mint te Betlehemben...artatlan,tudatlan,es szenved mint te a Golgotan...Segits neki,mert csak te segithetsz,ha lehet vedd el tole ezt a poharat...te is igy kerted atyadat,erte is meghaltal a kereszten ,segits neki megismerni a vilagot mert lehet o fogja megmenteni a pusztulastol

Emlékek

Illatok,dallamok,és érzések...ezek maradnak az emlékezetünkben..Egy illat a kertben,,,nagymama kötényét idézi,a legyek monoton zümmögése a nyári nagyvakaciokat...egy ezerzer átlapozott könyv...az unokám egy mozdulata,a regi kislanyt,aki mindig él bennem...A konyhai fűszertartóban ott bujkal vigyázó és mindig intő szemekkel nagymamám...Emlékek...Életünk múló perceit visszük magunkal ...míg mi is emlékké nem válunk,egy egy kislány nagymamátoó örökölt fűszertartójában.

nyar

Madarak dalara ebredni,hajnalban,mikor a fold meg almosan nyujtozkodik vadviragos,illatos takaroja alatt,harmatos fuben,friss forrasvizben mosakodni ,rubin szinu cseresznyet reggelizni,es napkeltet varni,kek eg alatt...tikkaszto hoseg elol suru erdo melyebe menekulni,illatos medvegombat ebedelni,hus patak vizeben megfurodni,raerosen barangolni veget nem ero osvenyeken,erdok,mezok,tisztasokon,pacsirtak dalos roptet hallgatni,illtos eper csokrot szedni vacsorara,elkoszonni a lenyugvo naptol es csllagosvenyen haza ballagni...mert NYAR van

ima

Istenem, ki osszetartod az eget a folddel,ki mindenhato es mindentudo vagy,,megint hozzad fordulok,megint csak benned bizom es megint csak teged kerhetlek:.adj erot ,bolcsesseget ,es tehetseget,hogy egy szeretettel tele kicsi sziv nohessen nagyra,EGESZSEGESEN.

punkosd

Harmatos hajnal,,kicsit didergos,kicsit sietos,kicsit almos .Az ebredo mezokon golyak lepkednek,sarga punkosdirozsak kozott.Acsiki falvak templomai elol idulnak a keresztaljak, zaszlokkal,szekerekkel,lohaton vagy gyalog,mint negyszaz evvel ezelott.Es maria varja .Josagosan,szeliden,szomoruan,elnezoen,varja es nezi teveljgo gyermekeit, ahogy jonnek imbolyognak,konnyes szemekkel megallnak elotte es kernek,koszonnek,zaszlot es fot hajtanak,mert hisznek,remelnek es, most ,itt szeretnek.Odabujnak edesannyukhoz,szotlan panasszal vagy orommel,es o tudja  mindeggyiket kulon kulon vigasztalni,atoleleni,biztatni,mert o az EDESANYA,es szereteten kivul semmit sem var,semmit sem ker...All neman evszazadok ota,neha mosolyog,neha konnyezik es var.Hazavarja a nagyvilagban szetszorodott teveljgo gyermekeit.

zsuzsinak szuletesnapjara

Jöttel.kicsit váratlanul,kicsit erőszakosan,gyorsan és fájdalmasan.Jöttél mert akartál jönni akkor és ott,kerested a helyet a földön ahol szerethetnek és ahol szerethetsz. .Égből szakított szemeddel rám mosolyogtál,kitártam szívem és befogadtalak és vártalak...Hoztad magaddal az eget es a földet,az örömet ,hoztad magaddal a zenét,az angyalok mosolyát és nagyon sok szeretetet Vártalak mint fényt az éjszaka ,szívembe zártalak ás ott hordalak mindörökre,ég szemű,napsugaras lelkű szép gyermekem.

szuletesnapi koszonto ibolyanak

Eltelt 30 ev.Az emlek meg mindig friss, mintha most szulnelek...Enekeltem vegig magamban...,,es vilagra jottunk verben es mocsokban,,.Vartalak...dallal,fajdalommal,turelemmel,szeretettel...Es jottel, szinte fajdalom nelkul,jottel mert vartalak es hivtalak es nagyon nagyon szerettelek...Belolem jottel ,nekem,nekunk es a nagyvilagnak...Megkoszonlek teged az egnek,a foldnek, a napnak az ejjszakanak es az eronek aki azeket osszetartja,hordozlak a szememben es a lelkemben mindorokke,mint ahogy kilenc honapig a szivem alatt ringattalak

a gyermek

Jonak szuletunk...mondjak,de akkor miert ilyen a vilag ?Mert idokozben kihull belolunk a josag mint a finom liszt a szitan es marad a korpa...Mert felnottek nevelnek,es ok is atmentek mar az elet rostajan...De valahol ott bent,nagyon bent ,mindenkiben szunnyad egy gyermek,csak fel kell ebrednije valamitol, valakitol,legtobbszor egy masik gyermektol,vagy gyermeteg lelektol...Ujbol lehet jatszani,gondtalanul kacagni,fogocskazni,artatlannak jonak  lenni,legalab egy percre,mikor egy kisded mosoljatol,vagy konnyeitol felebred benned az alvo gyermek...a josag

nagyszombat

Csend van...halalos csend...a termeszet sir..a harangok hallgatnak...Es felelem.. mert nincs O...hogy mutassa az utat,hogy vigasztaljon,hogy simogasson ,hogy szeressen...a sirt orzik...penzert...Ot elarultuk...penzert es most szaggat a fajdalom,mert halalosan hianyzik,mert Nelkule nincs elet,nincs jovo..De ott van a remeny hogy FELTAMAD...

Zene

Kezdetben volt az ige...Isten kitárta karjait és belekiáltott a sötétségbe: LEGYEN VILÁGOSSÁG...ez volt az első éneke a vilagnak...egy isteni kívánság,egy mondat,amit viszhangzott a világegyetem,és hajnal hasadt az ős sötétségből...es lőn világosság... Aztán jöttek az angyalok és ének fakadt torkukból,öröm ének,látván Isten gyönyérű művét....Az ég madarai voltak legkozelebb és megtanúlták az angyalok muzsikáját,és a föld megtelt gyönyörú hangokkal....Az ember meg  sem volt teremtve és a zene már betoltotte a földet és az eget:Szel fujt át a falombokon, eső esett a sziklakra, menydörgött, vizek csobogtak medrükben...Csupa hang...csupa muzsika....Beleszulettünk ebbe a gyönyörű zenébe és ahogy feleszmeltünk,megprobáltunk hagot  csalni ki,elöszőr torkunkból,aztan tökéletes hangszerekből ,hogy utánozhassuk Isten legszebb zenéjét,a természet hangját,mert aki szépen énekel az kétszer imádkozik.

JON A TAVASZ

Meg az erdoket hotakaro boritja...de imitt amott, egy egy foltban elobukkan az almos rog...nyujtozkodik a fold.kilog a laba a takaro alol.es kilogo labujjajn,karjain,az elet megmozdul...patakok csorgedeznek,madarak enekelnek,kidugja fejet a hovirag.Felenken ,de visszafordithatatlanul,JON A TAVASZ ,mert a FENY mindig legyozi a sotetseget,az ELET legyozi a halalt

szeretet

Szeretetbol szulettunk es szeretet nelkul halunk meg...Miert kerulunk olyan messzire az eletet ado,eletben tarto es eletunknek ertelmet ado erzestol.?Miert fontosabb a sok anyagi mint a gyermekunk mosolya, ferjunk olelese,szuleink oreg szemebol kicsordult konny, embertarsunk fajdalma vagy orome?Azt mondjuk,ilyen a vilag...de ez mindig is igy volt ...mert isten el kellett kuldje nekunk egyszulott fiat ,hogy megmutassa nekunk mi az igaz szeretet...de mi kigugyoltuk, megkinoztuk, felfeszitettuk...mert nem ismertuk fel a SZERETETET.Igy van ez evezredek ota, az ember vonszolya magat egyedul a csillagok alatt,es akkor boldog ha egy masik ember belekarol,felemeli a sarbol ,eg es fold kozott lebegve eletet adnak es ovnak,SZERETNEK

a kenyer

Szundit a kovasz a sotet kamraban,mint mag a fagyos ho alatt...meleg kell neki es verejtek, hogy eletre keljen...viz kell, tuz ima es ido,hogy  eletet jelkepezo kenyerre alakuljon...mint a teremtes legelejen....minden napi kenyerunket add meg nekunk MA

a bolcso

1934 ben ringott benne az elso kisded...nagymamam hetedik es az eggyetlen eletbe maradt szulotje:edesapam.Aztan  szinte 50 evet pihent a padlason mig egy uj gyermeket ringatott...ibolyat aztan zsuzsit,borot,villot es most a kicsi pannat...hat eletkezdet..Gyermekek szultetnek sorban,a bolcso csak ring, olel,. nyugtat.Edesanyak dalolnak ,virasztanak,sirnak es kacagnak.A gyermekek sorban kirepulnek belole,aztan a hazbol ,hogy majd visszajojjenek es belehelyezzek legdragabb kincsuket..es a bolcso ring, csak ring,csendet, nyugalmat, biztonsagot ad az ELETNEK.

az otthon

es beteljesult a nagy alom...lett haz,kert ,udvar.Kozelebb jott a fold es az eg,nyari csillaghullas es teli hofuvas meleg tuzhely,kenyeret suto kemence.Lett gyermekzsivaj kacagas es siras,lett igazi elet a HAZBAN,az OTTHONBAN.

a tanya

...kezdetben volt az ige...voltak az álmok és a remények....sok sok munka és szeretet és az ige megtestesült és lőn a Tanyánk.Erdők, mezők,virágok,hűvös borvízforrás,téli hófúvások,kicsi faházikó tele élettel és lélekkel,harangláb Isten dicséretére.Ide jöttünk pihenni,feltöltődni menekültünk a város poros zajából.Itt álmodtuk ,hogy ne csak hétvégi menekülés legyen ez, hanem életforma.

gyermekkorotok dala...egy kicsit mashogy

panna

harmadik...mint mesekben a legkissebb tundermano. kicsi sziveden azert maradt res,hogy az egesz szeretetet amit kapsz be tudd fogadni...s majd ha tulcsordul  , beforik es fogolykent bent marad az a sok sok szeretet

villo

kozepso kistunder... csupa kacagas,csupa huncutsag,csupa szeretet...apro kek szemedben ott tancol a napsugar,kicsi hangoddol megnevetteted a vilagot.

boro

elso unokam...erkezesed hirere piros tulipant tettem anya ele.csillagszemedbol sugarzik az ertelem, csicsergo kedves hangoddal mindig mosolyt csalsz az arcokra...gyermekem gyermeke,mamanak babaja

zsuzsi

masodszulottem...mint szelvihar,fajdalmasan de gyorsan jottel,muzsikat ,jo kedvet,akaratot es rengeteg szeretetet araszto,ANYA,egszemu szep gyermekem

ibolya

elsoszulottem...csendesen,fajdalommentesen jottel...szeretnivalo,szeretnitudo,simogatast es csendes mosolyt araszto,szep arcu es szep lelku gyermekem

lelkem melengetoi 2

lelkem melengetoi

istvan

orok jatszotarsam...kire jo varni,kivel jo megosztani hazat,kertet,utcat,lelket...kivel jo kacagni,sirni...gyermeket es unokat nevelni...tanyat epiteni,hazat szepiteni....elni

egyszer volt

volt egy kislany...aki nagyon szerette a nagymamajat...az idokereke forog konyortelenul s a nagymama valahonnan fentrol nezi ,hogy a kislany is nagymama lett...aki csak annyira szeretne szerettetni magat a lanyaival es az unokaival mint az a nagymama ott fenn az egben.