Adventi könyörgés

Megfürdeted lelkemet,tiszta ruhába öltöztetsz...hófehér lepellel teríted be előttem az utat,hogy szennyes nyomaimat benne hagyhassam...készítgeted lelkem kelyhét,hogy jászlad legyen,Uram...Szüless belé újra meg újra...emelj magadhoz és nyisd fel szememet,hogy felismerjelek...

Advent

 Pislákoló fényt  tart elénk ,hogy el ne tévedjünk az úton...hogy félelem nélkül keressük a békét,hogy ne aludjon ki szívünkben soha a remény...szeretetét adja,hogy erőnk legyen hinni...és átölel...érzem...hiszem és tudom.

Szavak virágaival,érzelmek harmatával és szívem minden melegével próbálom elmondani hogy,, áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg Téged,ragyogtassa Rád orcáját...,,...és megköszönöm Neki,hogy ismerhetlek,ás Neked,hogy leporoltad az utat Feléje....

Halottak napja

Pislákoló emlékeink megvilágítják ezt az éjszakát...földhalmok fölött mormolt imáinkban visszaköszönnék szép szavak,ölelések,simogató kezek melege...erdei utak,hegycsúcsokra vezető ösvények...ígért dallamok,egy egy mondat foszlánya ...csókok forró emléke...ropogó tűz és pislákoló gyertya melege... Kezünk után nyúlnak szeretteink,a túlsó partról...és összeér a két világ,mert ,,a legárvábbak,akiknek még halottaik sincsenek,,

Hálaadás

Kicsit közelebb húzom szívemet a földhöz,hogy érezzem a tova tűnt nyár melegét...az őszi nap langyos sugara még simogatja arcomat...az erdők suhogó színes paplana melengeti megfáradt lelkemet...Pihenni készül minden,csend és béke van,szám és hálaadás ideje...megköszönöm a napsütést,az esőt,a vihart,a dalt,a hajnali ébredést és az éjszakai álmot...a békét,a szeretetet a hitet és a reményt,hogy lesz még kikelet...

Fohász

Jó volna némaságba burkolózni...jó volna akarva,vagy akaratlanul ne bántani...jó volna Jézus sebeit ne mélyíteni...jó volna hálásnak lenni a Napnak,hogy felragyogott és ,hogy lenyugodott...jó volna ölelni,csak ölelni,eget,földet és embert...jó volna csak szeretni...

Újjongás

Virágzik megfáradt lelkem,mint ősszel egy napfénybe szerelmesedett vén cseresznyefa...Újra kinyílt szemem és látom azt amit eddig csak néztem...elszorult torkomból kitörnek a bennem élő dallamok...elkaptam az idő fonalát,hogy el ne szálljon fölöttem és boldogsággal tölt el a szabadság.Magamhoz ölelem az eget és a földet ,velük egy ritmusban lüktet ereimben a vér ...Parányi porszem vagyok itt az Isten tenyerén ,de Neki egyformán fontos...arcomon érzem leheletét,újaimban szeretetének formáját.Gyermek szemével nézi őszülő lelkem állandó formálódását..és hagy élni...ahogy én akarok...

Dorkának

Tíz...első kerek évfordulója  kicsi szép lelkednek...Tudod, édesanyád, mikor a szíve alatt hordozott...álmodozott...milyen is leszel...milyen színű lesz a szemed,milyen a hajad,hogyan fogsz mosolyogni,sírni...és Te világra jöttél,boldogságot hoztál szüleidnek,életet,kacagást...legyen életed örömmel ,szeretettel teli...legyél szüleidnek öröm és remény forrása.Isten éltessen nagyon nagyon sokáig

Csillagpór

Csillagportól ragyog lelkem...mert olyan kicsi vagyok  e porszemen melyre valamiért küldött az én Teremtőm...és egyben óriási,egyszeri és megismételhetetlen...Peregnek életem másodpercei,hol értelmesen,hol értelmetlenül...és gyűlnek emlékeim...Hajnali derengések,tikkasztó déli fények,csillagportól megszelídült vad éjszakák,kacagások,mosolyok és könnyek...érzések és érzelmek hálaadások és fohászok...és jön az ég egyre közelebb...Tenyeredre helyezem csillagporos lelkem,Uram...kérlek ne fújd le róla...még

Pillanatok

Megpihen lelkem egy szelíd hang emlékével...béke van...nyugalom...egy pillanatra,csak egyetlen egyre...és aztán ismét csak a vágy marad...a vágyakozás erre a megismételhetetlen,egyetlen pillanatra,a csendre,a hangra...varázslatos éjszakákon,mikor tündérekkel táncol gyermek lelkem,meglátom a fényt...azt az örökmécsest,amit Isten gyújtott meg bennem és boldogsággal telik meg szívem...egy pillanatra...vagy az örökkévalóságra..

Fohász

Megszakadt lelkű anyák,beteg gyermekei...eszeveszetten menekülünk a szeretet elől...kergetünk vágyakat,álmokat...rideg anyagok közt...elszaladunk az élet mellett...aztán mikor fáradtan várjuk az örök pihenést,siratjuk elhalasztott érzelmeinket ,soha meg nem élt szerelmeket...társunk,gyermekünk elengedett könnyeit és mosolyát...Beteg világnak,beteg alkotói...csak kicsit lassítsunk,csak kicsit éljünk..hogy egyszer,a legvégén ,mosolyra zárjuk le örökre sírástól megfáradt pillánkat

Dávidnak

Egy szeptemberi hajnalon telefon csengés riasztott fel álmomból...Érkezel...Édesanyád fájdalomtól megerősödött keze kapaszkodik kezemben...Fáj ...és egyszer csak felsírsz.... egy pillanatra látom kínlódó magzatmázas arcodat...és ez  a pillanat volt az ami mindörökké összekötött... Most itt állsz az oltárnál,fehér lelkedet hoztad Jésuskához.Ő Rád várt,hogy gyermek szívedbe fényt gyújtson,szeretetével felemeljen ,hogy láss,ne csak nézz Fogadd be és őrizd meg Őt,mert Ő fog mindig,mindenhol Veled maradni és feltétel nélkül elfogadni és szeretni,úgy mint édesanyád,mikor a szíve alatt hordoztt

Hálaének

Tenyeredre terítetted asztalom Uram, hogy két kezem munkájával tápláljam testemet és gyógyítsam lelkem megsebzett szárnyait..Forrás örökkön csobogó vizével enyhíted szomjamat...madarak öntudatlan gyönyörű dalával gyógyítod hallásom...napsugár langyos finom ujjával simogatod lassan öregedő arcomat.Tikkadt ajkamról ismét tisztán szállt fel a dal és nem riad el tőle az éneklő madár...Itt vagyok Uram,tenyered közepén,tudom,hogy látsz és elfogadsz...Köszönöm

A játék

...egyszer majd belefáradunk a játékba,tikkadt torkunkon nem jön ki a hang,látásunk megfakul,hallásunk befele figyel...és akkor magunknak maradunk...magunkban...és akkor kezdődhet az igazi játék.a belső ének,előjönnek lelkünkben megporosodott érzelmek villanásnyi boldogságok...és ez lesz majd a legbelsőbb végső játékunk,amit fáradt pilláink alá zárunk,mindörökké.

Felismerés

Tenyeremben hordoztalak és nem tudtam,hogy Te vagy...fájdalmakkal küzdve teltek napjaim...,mert nem ismertelek fel...Régi álmomban elmondtad,hogy megszületsz majd bennem...és nem tudtam,hogy 33 évig hordoztalak a tenyeremen...amíg be nem fogadtalak a lelkembe.Mert állsz és vársz türelemmel és szeretettel...bekérezkedsz és ,ha beengedlek felemelsz magadhoz...Ámen

Húsvéti böjtben

Elvetted terheim,megmostad arcomat...tisztán engedtél útnak...sár ragadt talpamra,szennyes lett új lelkem,nehéz a teher...És jövök eléd,és kérlek,vagy csak mutatom beszennyezett lelkemet,újra meg újra....Meddig tudsz még így szeretni...

Tavaszi fuvalat

...Lopakodik a tavasz.Kecses lábujjával érintgeti elaludt Földanyó orcáját...Gyöngéden simogatja arcunkat selymes napsugár ujjaival,felébresztve lelkünkben elaludt,vagy elrejtett érzelmeket,dallamokat,illatokat A tél még hóbilincsben tartja a dombok és hegyek ormait,de valahol,ott a mélyben,már dobbant a föld szíve ,megindult a vérkeringés...lüktet már az elaludt élet...mert csak álomba merült,hosszú .pihentető álomba....de győz a fény,győz az élet.

Útközben

Jövünk valahonnan és megyünk valamerre...Utunk van e sár golyón,egyenként,mindegyikünknek Megálmodtak,vagy ránk sem gondoltak... megszülettünk forró szerelemből,vagy csak egy fellángoló pillanatból...de mind hordozzuk magunkon Isten képét... magunkban Tőle kapott lelkünket és ,hogy az idő gazdagítja,vagy csak mocskolja azt... rajtunk múlik...Mert volt egy kezdet,és lesz egy vég...és az úton az élet.

Csoda

Reményt veszítve állok a fagyos februári éjszakában...csontomig hatolt már a hideg és a közöny....fagyosabbak a  lelkek mint a szél amely könyörtelenül arcomba vág...Én.Istenem,én Istenem...
    És betakarsz felhőiddel,megsimogatod fagyott arcomat havas ujjaiddal...meglágyítod a dermedt lelkeket...meleg van és jó itt lenni a tenyereden...Köszönöm Uram...

Vágy

..Lelkemmel simogatom emlékeimet...érzelmeimet...vágyakozom a bennem élő szabadon szárnyaló ártatlan ,mindenben és mindenkiben bízó ,szeretetre éhes gyermekre...a szerelemtől szenvedő lányra...a gyermekét hordozó és fájdalmakban szülő ifjúasszonyra...a szerelemben vonagló és gyermeket ölelő karomra ...vágyakozom elmúlott életem minden percére...vágyakozom magamra...

Havazás

Csend borult ránk...nyugalmat,békét adó csend...Megnyílt a szürke magasság...parányi fehér csillagokkal szórja meg tenyerét az Isten...eltakarja szennyünket,díszbe öltöztet,mint menyegzőre készülő hajadont...Béke és csend költözik gyermekké lett lelkembe...Havazik.

Perceink

Isten szépséges tenyerén gördülnek életünk percei...sírunk és nevetünk...haragot forralunk,megbocsátunk,szeretünk...emlékezünk és feledünk...vágyakozunk és beteljesedünk,szülünk és temetünk...Szinte észrevétlenül forognak e csodálatos óramű finom kerekei és múlik életünk...értelmes és értelmetlen pillanatok egymásutánjával..Emeljük fel arcunkat,hogy Isten szemébe nézhessünk... Ő mosolyogva keresi tekintetünket...mert szeret.

Reggeli ima

Lassan hervadó testem formálja lelkemet...szépre és tisztára, mint ahogy kölcsönben kaptam,hogy alakitsam és szépitsem Testem fájdalmai,lelkem gyötrelmei,felnőtt gondolataim ,lassan,türelmesen formálják,hogy méltóképpen adhassam vissza Teremtőjének...életem pillanatát ne árnyékolja szenny...segits meg,kérlek

Vágy

Őszintén és tisztán indultam...de lelkem legféltettebb sarkait is belepte az élet...Kiszabadulni vágyik most,hogy könnyű legyen ,hogy Isten tenyerét ne nyomja szenny..tisztán és szépen szeretnék élni,egyszerűen mint a gyermek...csak játszani,hogy élek...csak szeretni és örvendeni a szeretetnek...ne bántani és ne bánkódni,boldogságban megfürödni,tisztán állni Isten és ember elé.