Madárka

Szabadon engedlek,gyönyörű madárkám...szállj,szállj az ég felé...szállj és énekelj Istennek Tőle tanult szép zsoltárokat...lelkemmel hallgatom majd minden madár dalát,hátha felismerem a Jó Isten szavát...és lehunyt szemeim felemelem ,hogy meglássalak...hogy meglássam.

Vágy

Énekes madár lennék Szent Ferenc vállán ,halkan dúdolgatnék a Napról és Holdról...szabadon repülnék az ég felé...mert soha nem zárna kalitkába...ezüst pór lennék Jézuska jászlában ,gyermek kezével simogatna, gyermek ajkával el-elfújna és szállnék csak szállnék...De vagyok egy pór szem az Isten jóságos tenyerén ,képmását hordozom,leheletét lélegzem...és szeretni tanulok Tőle.

Érzelmek

Megtelt lelkem a nyárral..izzó napsütéstől ég,tomboló viharok tépik...gyógyírként  csillagport hint rá az éjszaka ..Megpihenek végtelen búzamezőkön ,hátamat támasztom a forró röghöz, magamba fogadom a Teremtés illatát...és lelkemen érzem Isten simogató tenyerét...Élek,Uram...érzem...