Utolsó kalács

Lelkem szekrényében illatozik nagyanyám utolsó kalácsa...mindörökre..Habos kalács ,olyan foszlós,illatos...keze munkája...Temetés után találtam rá...Gyermek lelkemből kiszakadt a mérhetetlen fájdalom...nincs többet a simogató,dédelgető kéz,hogy dagasszon friss kalácsot...hogy tanítson,óvjon és simogasson Próbáltam felidézni keze formáját,hangja lejtését.és megtaláltam,a kalács illatában,a csillagos égben,a tűz duruzsolásában,a lelkem levendulás polcain,hol jókedvű kacagásával vigyázza lépteim.Mindörökre.

Végtelen szeretet

Valahol.ott fenn mosolyog ránk az Isten...engedékeny jóságos mosolyal,mint jó anyánk,ha csínytevésen kapott...Mert szeret...olyan végtelen,feltétel nélküli szeretettel,mit fel nem foghatunk...Szeret,mikor anyánk lelkébe leheli lelkünket,szeret,mikor erőt ad,hogy megszülessünk..szeret,mikor enged játszani,világot tanulni,szeret,mikor látni ,hallani enged...többet mint ami látható...szeretetet ültet lelkünkbe.és úgy küld ide,e teremtett világába,hogy árasszuk szét végtelen jóságát....testébe öltöztet,erőt és hatalmat ad,hogy szeretetével szeressünk...csak,hogy,valahol,mikor kinyílik tudatunk,lassan elfelejtjük küldetésünket...és tudatlanul tesszük dolgunkat e világban...mindent, az igazi feladatunkon kívül...És Ő csak mosolyog...mert szeret

Születésnapodra

Jóságos társam,örök játszótársam.Elhitetted velem,hogy játék az élet és játszodtam veled boldogságot,bánatot,napsutötte ösvényen,vagy hófúvásban nyomodban lépkedve...Jó veled .Meleg fészkem öre vagy...ha szemedben csillog a fény,én nem félek ,mert fogod a kezem,mint régmúlt fényképről naivan mosolygó matróz ruhás pajtásom...Nyugalmat árasztó,bátorító támaszom,megköszönlek  tégéd Istennek,ki mellém teremtett és a méhnek,amely hordozott és szeretett.Játszótársa vagy lelkemnek,játszunk,hát életet,és játszunk majd halált.

Ritmusok

• Ritmusok vezérlik életünk,ősi,nem tanult ritmusok Ideje volt vetésnek,aratásnak,kenyér sütésnek,imának,születésnek és halálnak.Olyan természetes ,belülről fakadó ritmusos körforgásában éltünk...Isten szívével összhangban lüktetett életünk és jó volt,béke és elégedett harmónia uralta életünk....De valahol meghibásodott e tökéletes óramű...sietünk...nincs idő vetni,aratni,kenyeret sütni,gyermeket szülni és meghalni .Versenyezünk önmagunkal.nincs idő napkeltét várni,gyümolcsöt érlelni...nincs idő szeretni...és mert lelkünk még emlékszik az ősi körforgásra,visszavágyunk e tökéletes időtlén időhöz Isten szívének ritmusához