Virágzik megfáradt lelkem,mint ősszel egy napfénybe szerelmesedett vén cseresznyefa...Újra kinyílt szemem és látom azt amit eddig csak néztem...elszorult torkomból kitörnek a bennem élő dallamok...elkaptam az idő fonalát,hogy el ne szálljon fölöttem és boldogsággal tölt el a szabadság.Magamhoz ölelem az eget és a földet ,velük egy ritmusban lüktet ereimben a vér ...Parányi porszem vagyok itt az Isten tenyerén ,de Neki egyformán fontos...arcomon érzem leheletét,újaimban szeretetének formáját.Gyermek szemével nézi őszülő lelkem állandó formálódását..és hagy élni...ahogy én akarok...
Tíz...első kerek évfordulója kicsi szép lelkednek...Tudod, édesanyád, mikor a szíve alatt hordozott...álmodozott...milyen is leszel...milyen színű lesz a szemed,milyen a hajad,hogyan fogsz mosolyogni,sírni...és Te világra jöttél,boldogságot hoztál szüleidnek,életet,kacagást...legyen életed örömmel ,szeretettel teli...legyél szüleidnek öröm és remény forrása.Isten éltessen nagyon nagyon sokáig
Csillagportól ragyog lelkem...mert olyan kicsi vagyok e porszemen melyre valamiért küldött az én Teremtőm...és egyben óriási,egyszeri és megismételhetetlen...Peregnek életem másodpercei,hol értelmesen,hol értelmetlenül...és gyűlnek emlékeim...Hajnali derengések,tikkasztó déli fények,csillagportól megszelídült vad éjszakák,kacagások,mosolyok és könnyek...érzések és érzelmek hálaadások és fohászok...és jön az ég egyre közelebb...Tenyeredre helyezem csillagporos lelkem,Uram...kérlek ne fújd le róla...még
