Egy szeptemberi hajnalon telefon csengés riasztott fel álmomból...Érkezel...Édesanyád fájdalomtól megerősödött keze kapaszkodik kezemben...Fáj ...és egyszer csak felsírsz.... egy pillanatra látom kínlódó magzatmázas arcodat...és ez a pillanat volt az ami mindörökké összekötött... Most itt állsz az oltárnál,fehér lelkedet hoztad Jésuskához.Ő Rád várt,hogy gyermek szívedbe fényt gyújtson,szeretetével felemeljen ,hogy láss,ne csak nézz Fogadd be és őrizd meg Őt,mert Ő fog mindig,mindenhol Veled maradni és feltétel nélkül elfogadni és szeretni,úgy mint édesanyád,mikor a szíve alatt hordoztt
