Elcsendesult a vilag.Varakozott es keszult.Rohant ,keresgelt,vagyakozott es turelmetlenkedett.De most csend ul a vilagon,feher artatlan csend.A szuz meghuzodik egy barlangban,mert senki nem vette eszre a rohano keszulodesben,nem nyitott neki ajtot...peddig kopogot mindenkinel...Es turelemmel vajudik...Fenyesseg tamad a barlangban es a vilag folott.Angyalok hirdetik,madarak eneklik :megszuletett a Fiu,megszuletett a Szeretet...Es egy pillanatra felvilagosodik az ember,megfogja ellensege kezet es azt mondja:szeretlek,es egy pillanatig tenyleg szereti,mert ott a feny a masik szemeben is...De csak egy pillanatig...Aztan csak a csillogo fenyek maradnak a vilag follot,amivel feldiszitette magat az O fogadasara. De O kinn rekedt ismet egy pusztan,hideg barlangban.Himnuszok szallnak tiszteletere,de O nem hallhatja mert a koncert terem zarva maradt elotte...Es megis kopog, mindig, ameddig ember el a foldon,varakozik es vagyakozik,hogy befogadjak,hogy vegleg ott maradhasson mindegyikunk szemeben .
Cipocsket fenyesit, ablakot les millionyi gyermek...Varakoznak.Oket figyelve emlekek todulnak lelkunk leg eldugottabb sarkabol,emlekek, melyeket feltve orizunk...a bennunk elo gyermek oromet.Es eljon vegre a varva vart oreg ,szakalas, hajlott hatu Mikulas,es megtolti a cipocskeket. Megtolti a sziveket,barhol is lennenk:idegenben,korhazban,meleg otthonban,utkozben...Csak varni kell es figyelni ra jon...biztosan jon ha varjuk,ha kitesszuk a kifenyesitett cipocskek melle diszbe oltozott szivunket.
Csend es sotetseg...Valamikor 2000 evvel ezelott ilyen csendes sotetsegben indult el Maria es Jozsef.Hosszu ut allt elotuk,Maria szive alatt ott volt a Gyermek...befogadta ellentmondas nelkul,szerette, hordozta, helyet keresett, hogy szulje meg nekunk...nem maganak...es tudta, hogy megfeszitjuk...De vegtelen volt benne a bekesseg,a hit a szeretet es a remeny.Maria nem keszitett adventi koszorut,lelkeben kigyultak szere a fenyek,elote allt a csillag es jott...es jon felenk...Szive alatt az orokos Gyermekkel.Fogadjuk be,keszitsunk neki szalast,gyujtsuk meg lelkunkben egyenkent a fenyeket ,hogy el ne tevedjen...Varakozzunk csendben,bekeben,hittben.szeretetben es remenykedve...
