Elkésett reqviem,édesapámnak

Vajon milyen lennél most, 80 évesen...örök ifjú maradtál,mint mikor négy éves homlokomra lehelted utolsó csókodat...és kiléptél az életből...nem kísértél el első nap az iskolába,nem örvendtél velem az évzárómon,nem voltál ott a kicsengetésemen,nem vezettél az oltár elé,nem örültél az első unokádnak,aki a szemeiddel néz...Miért...miért hiányzol most jobban mint bármikór...miért szeretném megcsókolni öreg kezed,amelyik már 50 éve pihen...vagy mégis ott voltál mindenhól,csak nem mindig éreztelek...lehet,hogy fentről vigyáztál rám,lehet azért vagyok az Isten tenyerén,Te rendezted ott fenn így,hogy ne érezzem a hiányodat...és mégis,mégis nagyon hiánzzol

Érintések

Isten érintése,mikor anyánk szívébe helyezte lelkünket,édesanyánk ringató,életet adó szeretete,gyermekkorunk ,félelem űző meséi... első szerelmünk,első csókja,gyermekünk első mocorgása szívünk alatt...Egy felejthetetlen ,bátorító kézfogás...unokánk szótlan ölelése,lelkünket simogató szavak...párunk  ölelése,álmatlan éjszakákon,egy megriadt kis állat menedéket kereső simulása...és az utolsó...élettelen  pillánkot lezáró nyugtató simogatás...Életünk értelme,lelkünk éltető emlékei ezek.Legyen áldott a kéz, a száj,a lélek,amelyik  egyszer is megsimogatta megfáradt,meggyötört lelkünket,vagy testünket

Krisztának

Fehér ruhás,fehér lelkű kislány,készítsd szívedet...az Úr kopog rajta,engedd be,foggadd szeretettel és ápold,mint amilyen szeretettel fogadott és ápolt édesanyád mikor a szíve alatt hordozott.

Hétköznapi fohász

Elgyötört lelkemet vonszolom e sárgolyón...Valaki ott fenn szeret engem...tudom,érzem...de nem mindig értem...Csiszolatlan gyémánt vagyok Isten tenyerén...Ő látja bennem a jót amit elrejtett mélyen a szívembe...Segíts nekem Uram,csiszold ki lelkemet,legyek igazi gyémánt e csodálatos világban,amit Te alkottál,nekem és engem tettel koronának .Tisztítsd meg lelkemet,tárd fel elmémet,hogy mindig értselek,hogy megtaláljalak az embertársamban,a legkisebb fűszálban,a levegőben amit beszívok,mert érzem,hogy itt vagy,mindenben ami körülvesz és bennem.

virágba borúlt cseresznyefa

Föld felett,és ég alatt,felhök felé emeled menyasszonyi fátyolba burkolt büszke koronádat...Boldogság tölti be lelkemet...életet borított rád a napsugár.Örvendek a zsongó méhekkel,mert visszafordithatatlanul itt a kikelet,az élet,a szépség,az öröm forrása.

Feltamadott

Az éjszakát megtörte a fény,a csendet   hangok váltották fel...Győzött az élet a halál fölött,szürke,alvó földszínére kikelet fest színeket,madárdaltól zsong a kék eg...Feltámadott,valóban feltámadott...Eltörülte nyomasztó,fájó gyötrelmeinket,felnyitotta szemeinket a szépre,füleinket az igazságra,szívünket a szeretetre es itt marad velünk,nekünk...ha elfogadjuk,és akarjuk.

Nagypénteki fohász

Meghaltál Uram.Értem,miattam.Lecsuktad mindent látó szemeidet,és némán,pusztán hagytad a világot.Szerettél Uram...eltűrted ,hogy halálra kínozzalak,engedted,hogy megalázzalak,megtagadjalak,szabad akaratomból,amit tőled kaptam...Pedig szeretlek,és mégis szeget verek szent tenyeredbe,töviskoszorút teszek bölcs,mindent tudó homlokodra...Esendő,törékeny akaratom,nem birkózik meg a világgal,Nélküled...ne hagyj el Uram...halálodban se...mert csak Ember akarok lenni.

Passio

Ki vagyok én,hogy megérdemeljem Isten Fia születését és halálát...Ki vagyok,hogy elnézzem ,engedjem,hogy érettem halálra kínozzuk,megalázzuk,felfeszítsük...Uram,nem vagyok méltó,hogy értem szenvedj,és mégis nap mint nap mélyítem a sebet a szívedben...Korbácsollak méltatlan gondolatokkal és szavakkal...Uram,nem akarlak megfeszíteni...csak esendő testem és lelkem,tehetetlen...Ember vagyok Uram,a Te  képmásod,Te leheltél reám lelket,és adtál szabad akaratot...

Villanások

Egy egy pillangó szárnyán elillanó szép emlék...Egy illat,amit valahol meg anyácskád nyakán éreztél.Egy napsugár,ahogy játszik unokád homlokán.Egy vers foszlány,egy dallam.Erdők zöldülő virágos szőnyege,májusi cserebogár hátán burungozó gyermekkorod,holdsugártól megvilágított első csókod,gyermeked első sírása,nagyanyád utolsó szusszanása....Élet mind élet Egyszer majd,hosszú álmatlan éjszakákon,talán a legutolsón,így tárul elődbe életed fonala...És akkor nem az lesz a legfontosabb,hogy mennyi földi jót gyűjtöttel,hanem,hogy milyen érzéseket ébresztenek benned ezek a villanások...Ezzel csukod majd le fáradt szemeidet,azon az utolsó,örök éjszakán.