Alkonyat

Esteledik...az áldott nap hunyorogva tekint vissza Isten gyönyörű világára,aztán,lángba borítja az eget maga mögött.Az ég madarai feljebb repülnek,hogy még egy pillanatra láthassák,mint szerelmesek a búcsúzáskor...Tücsök zenétől zeng a határ,virágok emelik szépséges fejüket,hogy harmat csókot leheljen rájuk az alkony...Valahol messze kolompok hangja egészíti ki a tücskök zenéjét.Az ég szögletén Isten kigyújtja első lámpását...titokzatos csend uralja a világot...Csak az Isten vigyázó tekintete őrködik a mindenség fölött,hogy pihenésünk áldott legyen,

A mese

Ott a barlang sötétjében...a világ kezdetén,mikor még a szó is kevés volt,félelmektől és titokzatosságtól rettegve bújhattak anyjukhoz a gyermekek...és olyankor vajon mivel vigasztalta meg őket az ősanya...biztosan végigsimította kis kócos fejüket,magához szorította őket és ha még ez sem lett volna elég,elkezdett kevés szavaival mesélni ...álombeli képekről,állatokról,ismeretlen tűzről és hangokról...aztán mikor már kályha mellett várták a reggelt ,megszülettek az igazi mesék,a tündérek,a manók,a királyfiak és királykisasszonyokról...mert a gyermek mindig tele volt kíváncsisággal,félelmekkel,bizonytalansággal a mese amit a szülei mondanak neki,elűzi ezeket az érzéseket,és biztonságot teremt körülötte még ha kint vihar,vagy ágyú tombol...a gyermek benne van a mesében,ö a szépséges tündér,a legkisebb királyfi,aki éppen legyőzi a kint tomboló hétfejű sárkányt.A mese  menedék,bíztonság,szilárd talajt teremtő varázslat A mese gyermeklelkünk szép emléke,felnöttkorunk önbizalma,anyácskánk hangjának csengése örök gyermek lelkünkben

Gyermekeim születésnpjára

Kezdetben volt az ige. Kölcsön kaptam ártatlan  lelketeket,hogy testet öltsön szívem alatt  kicsi,törékeny lényetek...és mikór kitelt az idö,belesírtátok magatokat a világba és az életembe betöltve lelkemet és lényemet az anyaság aggodalmas gyönyörével...Jottetek valahonnan,és utatok van valamerre..csak kis időt kaptunk egymásból,hogy megtanitsatok az emberi legmélyebb szeretetre.Ajándékba kaptalak és örizlek titeket a lékemmel,míg utolsót dobban szívem...és tudom ,hogy utána is Vigyázzon rátok a csíksomlyói Szűz Mária,örizze meg lépteitek és lelketeket minen bajtól és fájdalomtól,mert oltalmára bíztalak,mikór szárnyat bontottatok,hogy megismerjétek Isten tremtett világát és az életet.

Esti ima

. Ó add  Uram,hogy szavaim ne sértsenek,se lelket,se Téged,ne terheljelek értelmetlen kérésekkel,köszönetet tudjak mondani,minden befejezett mondatom után...minden befejezett napom után,mikor szerethettem társamat,gyermekeimet,ismerős és ismeretlent,mikor szépségtől,szeretettől megszédülve ,dal fakadt ujjongó lelkemből,mert tenyereden hordozol és vigyázol rám..Érezlek és látlak mindenhol ...mert nekem is teremtetted a csodálatos világot és tettél engem őrnek,hogy vigyázzam a fényt,a pislákoló lángot,amit gyújtottál lelkemben,hogy lássalak.Eléd tárom Uram lelkemet,nézz rám ,mert tudom,hogy szeretsz.Amen

Virágok

Világnak diszes kelléke,ünnepeink,gyászunk,érzelmeink kíséröje tündérek ruháia,illatok, színek forrása,Isten csókjai  , virágok.Kinyílnak,illatoznak...de nem értünk,nem nekünk...csak teszik a dolgukat És mégis letépjuk,csokórba,vagy koszorúba fonjuk...egy kis ideig gyönyörködünk ,aztán elfelejtjük..De van,néha ,hogy legalább egy szírmot megörizünk az imakönyvünk lapjai közt...Emlékek...

Életöröm

Élettől,illatoktól,muzsikától zsong az áldott föld...ujjong a rög alatt a mag,kivancsian és boldogan dugja ki erőteljes üde fejét,hogy láthassa érezhesse e gyönyört...Aranyeső minden csepje Isten szeméből hullott öröm könny,mert gyönyörű világot teremtett nekünk...fészkükben fiókát melengetnek az ég madarai,páratlan trllákra tanitják őket,mig fáradhatatlanul táplálják naphosszat Szivárvany alatt bújnak meg az örök szerelmesek,csók izétől ,föld illattól megbódulva.És felzokog lelkemből az öröm ,dalt fakad ajkamról..látok ,hallok és érzek...Élek.

Kegyelem

Kitártam két karom ,kitártam lelkemet,nyitott szemmel és füllel figyeltem...És egyszer csak szemeim látni kezdtek,füleim hallani,lelkemben kigyúlt a fény ...Láttam,hallottam és éreztem,hogy körülöttem és bennen van Ő.Csodálatos teremtett világát betölti fénnyel,színekkel,illatokkal és érzésekkel..Ennyi kegyelemmel teli feltétel nélküli szeretet,csak Tőle jöhet.Szeret a fénnyel.a sotétséggel,a langyos napsütéssel,a csípős hideggel.Szeret,mert tényerével formált,és ott hordoz minket a világ végezetéig És akkor átöleltem a napsütéstől illatozó kékséget,a muzsikától zengő mindenséget ,a parányi bogarat,ami megpihent ujjamon,átöleltem Őt és lelkem legméljéből csodálatos dal fakadt...

Hajnal hasad

Elköszönőben,az éjszaka...még visszanéz...Csillagait gyűjti kosarába,egyet,egyet elhullat siettében.Még a csend uralja a földet és a nyugalom Még csak Isten szeme figyel...De valahol,egy ágon,felriad a madár,és először ijedten,aztán örömmel füttyül a még szendergő világra.Hasad a hajnal...piros és sárga fényt küld előfutárként az áldott nap...És érkezik,teljes pompájában,madarak dicshimnuszának kíséretében,friss szellő fuvallatával,érkezik az élet őre,őfelsége ,a világosság forrása.Még egy napra virradtunk,még egy ajándékot kaptunk a Nagy Istentől...Örvendezzünk neki,őszintén és önfeledten,mint az ég madarai,mint a rét virágai,mert  csodát birtokolunk...az életet

Az örök gyermek

..Valami mennyei nyugalomtól ragyog az alvó gyermek arca...ilyenek lehetnek Isten angyalai És ime, itt van közöttünk...játszik,eszik,iszik és figyel...Isten néz az ő szemeivel teljes,feltétel nélkuli bizalommal és szeretettel...Tanúl élni ...és ahogy nő benne a tudás,elfeljti az isteni szeretetet és emberé cseperedik .De valahol,mindnyájunk lelkében megmarad  ,még ha nem is tudunk rola.,ő ott van.Féltve  örizzük lelkünk méljén a tiszta szivű gyermeket,dudoljunk neki altatódalt,suttogjunk varazsmesét,hogy mindig legyen egy biztos menedék számunkra,egy tiszta,ártatlan helj a lelkünk legféltettebb ,legdrágább sarkában,ott ahová Isten csókolta ártatlan gyermek lelkünket ;mert ott lakik Ő mindörökké.

Csend

Csendben teremtette Isten a világot és első szaváig csend  honolt az univerzumban...csendben mocorog a kis mag a földben,az embrió a tojásban,míg torkából hang nem fokad és helyet kér e világban.Csendben mosolygott szívünk  alatt gyermekünk,míg fénytől,zajtól megriadva,bele nem sírta magát az életbe...A csend  az élet bölcsöje...és végső megállója ..És e két csend között zajlik életünkLehet ezért vágyik lelkünk és lényünk vissza az édeni csendbe...vissza az isteni allapothoz,hól a gondolatok érzelmek és érzések szabadon,hangtalanul vesznek körűl és kerítenek hatalmukba

Hajnali ima

Kék ég alatt,üde zöld fű felett,ujjong lelkem..Tiszta.öröm tölti be,valami megmagyarázhatalan szinte ember fölötti mámór...Élek...Ma reggel is felnézhettem Istenre,köszönthettem szeretteimet,hallhattam az ég madarait,dalra fakadhatott lelkemből a szó.Tiszta,szép gondolatok tölthették be elmémet.Átölelem e teremtett világot ,Isten gyönyörű ajándékát és nézem önfeledten,mint anya alvó germekét...Köszönöm anyám,hogy elfogadtad lelkemet Istentől ,és testet formáltál nekem.Köszönom Jóistenem,hogy tenyereden hordozoll és símogatsz lágy szellővel,napsütéssel,viharral,és szeretettel.Adtál nekem szemet,hogy lássak,fület,hogy halljak,elmét,hogy felfogjam csodáidat Ámen

Lelkünk

Testünk melyik részébe helyezte Isten lelkünket ..Hol rejtőzködik,hogy bántó szavak,gondolatok ne jussanak el hozza...Ott van a szemünkben, mikor.simogatja tekintetünkkel a kivirágzott almafát,gyermekünk,unokánk ragyogó homlokát.Ott van az ajkunkon,ha dalra fakad ujjongó szívünk...ha simogató szavakkal bátorítjuk Isten tenyeréből kicsúszott gyermekeit...ha szerelemes csókot lehel ajkunk,vagy imát rebeg  Ott van ujjunkon,ha simogató kézfogással fogadjuk a tévelygőt...ha gyermek arcokról könnyet,mosolyt simogatunk..ha utolsó álomra szenderült pillát zárunk le...és ott van szerelmünkkel,gyermekünkkel,helyettünk...Sokszor kínáljuk  nagylelkűen,vagy kétségbeesetten és sokszor féltve rejtegetjük,hogy bántó szavak,tekintetek ne sebezzék...Általa vagyunk a legkülönösebbek   e teremtett világban,mert Isten csak ránk lehelte szeretetét...Vagy mégsem ?

Képek

Valahol nagyon mélyen...valahol bennünk van egész eltelt életünk...és vannak pillanatok,mikor kitörnek belőlünk,erőt vesznek rajtunk az emlékek...régen elmúlt képek,érzések ..emberek,kik már rég csak lélekként járnak körülöttünk...Gyermekkorunk egy egy pillanata,úgy ahogy bevésődött lelkünkbe...az anyatej gyógyító melege...egy illat,egy érintés,egy hang....életképek...lelkünk szemeivel mindig bekukkantunk önmagunkba,és meglessük titkaink...feltépjük szunnyadó sebeinket.Mire vagyunk kíváncsiak...Mit keresünk....

Kiszabadulás

Régen kiszáradt ajkak ,pihenő ujjak bizsergető erintésének vissza-visszatérő emléke...egy mozdulatban,egy hanglejtésben újraéledt kisértő gyönyőr...lelket felkavaró ,nyugtalanságot ébresztő képek...Milyen rejtélyes árnyak kisértik gondolatainkot...milyen ki nem mondható titkok keritenek hatalmukba...láthatatlan szálak kötnek össze testük fogságából régen kiszabadult lelkekkel...Egyszer mi is igy szállhatunk könnyedén és szabadon a mindenség fölött...kisérve,kisértve,vagy vigyázva egy- egy testéből kiszabadulásra  váró ,vágyó lélekre...

Májusi ujjongás

Isten simogatja homlokom,langyos,szellő kezével ,joságos leheletére ezernyi virág bontja illatát,a szerelemtől megbódult madarak dicsérik jóságat...napsugár illatú gyermekhajábol fonnak osvényt a csillagok...Burungozó cserebogár hátán, májusfa szalagos ágárol felröppen gyermekkorom,Orgona illatú,csillagösvényes éjszakákon,mámoritó érzések,érzelmek,ébrednek fel lelkem legféltettebb bugyraiból...Május van...szerelmes diákkorom emléke...anyaságom boldog hónapja...Szépségtől,Isten mosolyától ragyogó Természet,fogadd el lelkem virágzó ajándékát...tegyél engem pecsétnek e termtett világ gyönyörű koronájára,hogy szemem,elmém és lelkem meglássa benne a lényeget