Megpihen lelkem egy szelíd hang emlékével...béke van...nyugalom...egy pillanatra,csak egyetlen egyre...és aztán ismét csak a vágy marad...a vágyakozás erre a megismételhetetlen,egyetlen pillanatra,a csendre,a hangra...varázslatos éjszakákon,mikor tündérekkel táncol gyermek lelkem,meglátom a fényt...azt az örökmécsest,amit Isten gyújtott meg bennem és boldogsággal telik meg szívem...egy pillanatra...vagy az örökkévalóságra..
Megszakadt lelkű anyák,beteg gyermekei...eszeveszetten menekülünk a szeretet elől...kergetünk vágyakat,álmokat...rideg anyagok közt...elszaladunk az élet mellett...aztán mikor fáradtan várjuk az örök pihenést,siratjuk elhalasztott érzelmeinket ,soha meg nem élt szerelmeket...társunk,gyermekünk elengedett könnyeit és mosolyát...Beteg világnak,beteg alkotói...csak kicsit lassítsunk,csak kicsit éljünk..hogy egyszer,a legvégén ,mosolyra zárjuk le örökre sírástól megfáradt pillánkat
