Csend ...Lassan elalszik a fold,megfagy a to,a levego.Feher takarojat huzza magara Foldanyank,pihen es varakozik .Egy egy fagyos ag reccsen a csendben,senkit nem zavar...Cinegek ,vorosbegyek,harkalyok szakitjak meg a vegtelen csendet es feheret...Varakozas ideje...mire?kire?...A fenyre ,a szeretetre az eletre...Ra, aki minden evben megszuletik nekunk,artatlan kisgyermekkent,egyforman kuldusnak es kiralynak.Varunk es unnepelunk, de kit, Ot vagy a csillogast...?
Valahol bent...nagyon melyen...vagy korulottunk lebegve atolel...es rezdul es reszket...Emlekezik mindenre:jora es rosszra, mindenre ami velunk tortent,meg a kezdet kezdete elotrol..Tobbet tud mint az elmenk,es legtobszor meghatarozza sorsunkat de ha ott benne meg megmaradt a gyermek akik voltunk,barmelyik pillanatban odamenekulhetunk,mindeggy mi vagy ki bant,mert ha a gyermek szemevel nezzuk a vilagot,konnyebben atveszeljuk a hetkoznapjainkot...A gyermek nem godol a jovore,nem topreng a multon.o csak eli es elvezi a mat, nem akar bizonyitani,csak jatszik,tanul,no es szeret es vagyik a szeretetre...a legfontosabb amit adhatsz neki...es magadnak.
