Mar nem felek a csillagos magassagtol...Valami megmagyarazhatatlan vagy kerekedik fel szivemben,vagyodas,szabadsag erzet,ha felnezek a csllagokra...Regmult gyermek koromban,sikitva bujtam el a lombok ala...ne lassam e veghetetlen csillogo ejszakai egboltot...Felnottem? Kinottem a felelmet?Jo igy nezni ,kivankozni ki a vegtelenbe...Meg maradok kivankozva...itt....remelem.
Faradt,oreg testet mar alig vonszolja,meg,megall visszanez szomorkasan de bizakodva... Ideje lassan lejart...de jon az Uj,a tiszta lappal indulo...Jon hogy vigasztaljon,simogasson es uj kapukot nyisson meg elottunk...Gurul eletunk szekere,tovabb,tovabb e sar goljon csillagok kozt szagulldunk...Merre?Meddig?
Es lon vilagossag...fenyek gyultak ki hazainkban,lelkunkben,szeliden vilagitva orok gyermek arcunkat.Egymasra neztunk es egy pillanatra lattuk a masik szemeben a gyermeket aki ma szuletett nekunk Ott van elrejtve,ott varta ,hogy megpillatsuk ot ,embertarsunk szereteteben .Orizzuk feltve,ne aludjon ki a melengeto feny legyen honnan meggyujtsuk lampasainkat a zord sotetsegben ami korulvesz e kihult sotet vilagban .
Állunk a sötétben...állunk és várakozunk,vágyakozunk...Mire?A fényre a melegségre,az élet értelmére,a szeretetre.Hányszor álltunk így,várva és vágyva,pirkadatra,szerelmünkre,gyermekünkre.Most,gyújtsuk meg lelkeink pislákoló lámpásait,engedjük közelebb magunkhoz azt a másikot,mert lehet hogy az ő pislákoló lelkében mar ott van a Szeretet Ura...Engedjük közelebb ,ne féljünk befogadni ...Lelkünk legyen barlang,szívünk a jászólj
