Havazás

Csend borult ránk...nyugalmat,békét adó csend...Megnyílt a szürke magasság...parányi fehér csillagokkal szórja meg tenyerét az Isten...eltakarja szennyünket,díszbe öltöztet,mint menyegzőre készülő hajadont...Béke és csend költözik gyermekké lett lelkembe...Havazik.

Perceink

Isten szépséges tenyerén gördülnek életünk percei...sírunk és nevetünk...haragot forralunk,megbocsátunk,szeretünk...emlékezünk és feledünk...vágyakozunk és beteljesedünk,szülünk és temetünk...Szinte észrevétlenül forognak e csodálatos óramű finom kerekei és múlik életünk...értelmes és értelmetlen pillanatok egymásutánjával..Emeljük fel arcunkat,hogy Isten szemébe nézhessünk... Ő mosolyogva keresi tekintetünket...mert szeret.

Reggeli ima

Lassan hervadó testem formálja lelkemet...szépre és tisztára, mint ahogy kölcsönben kaptam,hogy alakitsam és szépitsem Testem fájdalmai,lelkem gyötrelmei,felnőtt gondolataim ,lassan,türelmesen formálják,hogy méltóképpen adhassam vissza Teremtőjének...életem pillanatát ne árnyékolja szenny...segits meg,kérlek

Vágy

Őszintén és tisztán indultam...de lelkem legféltettebb sarkait is belepte az élet...Kiszabadulni vágyik most,hogy könnyű legyen ,hogy Isten tenyerét ne nyomja szenny..tisztán és szépen szeretnék élni,egyszerűen mint a gyermek...csak játszani,hogy élek...csak szeretni és örvendeni a szeretetnek...ne bántani és ne bánkódni,boldogságban megfürödni,tisztán állni Isten és ember elé.