Várakozás

..Anyánk méhében  születésünk öntudatlan várakozása ,gyermeki versenyfutásunk az idővel.. a  nagy,szívszorongató szerelmes várakozások,szívünk alatt megmoccanó életre való türelmes ,álmokkal  reményekkel és félelmekkel teleszőtt teremtő várakozás...és az a végső,megnyugtató,pihenést és csendet hozó megállóban való várakozás.Utasok vagyunk az élet várótermében,mindig várakozva és vágyakozva,lelkünkkel tapogatjuk az időt,szemhéjunk alatt ott a kép,melyet dédelgettünk,véget nem érő időn át,kipillantva száguldó életünk ablakán..

Szent Iván éj

Lassan borítja ránk  puha bársonyát az éjszaka.A hegycsúcsra még vissza néz a nap ...maradna...Tücsök zenétől zeng a határ...egy egy szarvasbogár elburungozik a fák lombjai között...milliónyi csillagot gyújt az égen Isten keze,hogy ne botorkáljunk az ében fekete éjszakában...Titokzatos zajoktól rezzen össze lelkünk...valami régi,ösztönös félélem és gyönyőr kerít uralmába...Csend honól a főldön,csend és nyugalom...érzesek,érzelmek szabadúlnak ki és uralják lényünket.. lelkünk régen elfelejtett,,elrejtett titkai tőrnek útat ...Csoda váró,tündéres álmokat kergető éjszaka ez...tűzkerék gördűl a völgybe...és viszi magával titkainkat hogy felszabadúlva ujjongjunk a pirkadó hajnalban

Beszédes némaság

Van szótlan pillantás mely többet árul el legmélyebb érzelmekről,mint bármilyen gyönyörű szó...van kézfogás,van néma ölelés,mely jobban vigasztal,mint elrebegett ima,mert lelkünk szebben beszél pillantásunkban,érintésünkben,mint ajkunkon a legszebben megfogalmazott szó...mert Isten leheletével kaptuk érzelmeinket...és csak anyánktól tanultuk meg elmondani őket.

Tudtam-e

Tudtam és tudok-e akkor és úgy szeretni ahogy éppen szükség van...tudtam-e akkor adni kezet,mikor a kinyújtott kéz még nem fáradt el,tudtam-e úgy ölelni,hogy ne legyen teher,tudtam-e úgy csókolni,hogy ajkam lelket ne perzseljen,tudtam-e símogatni,lázas gyermek homlokot,hogy tenyerem nyugtató legyen,tudtam-e úgy szólni,hogy szavam ne üressen zengjen,tudtam-e énekelni úgy,hogy hangom lelket símogasson ...Nem tudom...De szeretetemben szerelmemben,kézfogásomban,csókomban,érintésemben,szavaimban,és énekemben őszinte lelkemet tettem,mert csak így volt érdemes,értelmes.

Álmaink

Valós,vagy elképzelt foszlányok...lelkünk rezgésére rezonáló villanások...régen bojongó lelkek látogatása,hogy nyugalmat,vagy nyugtalanságot ébresszenek szunnyadó lelkiismeretünkben...Leülepedett szennyektől való tisztulása lelkünknek...kísértő,visszatérő,vagy éppen boldogságot idéző pillanatok...éjszakaink titokzatos képei,érzései....álmaink Kísérnek,vagy kisértenek,legmélyebb titkainkat tárják elénk,hogy önmagunkba nézhessünk és megbocsássuk  bűneinket,megéljük eltitkolt vágyainkat...és felszabadultan élhessük napjainkat.

Kincseim,kínjaim

Lehunyt pilláim alatt hordozom eltelt életemet ...képek,színek,illatok,érzések és érzelmek...ott rejtőztek el,világ és ember elől...csak nekem...ajándéka,vagy bűnhődése megérett lelkemnek.Hordozom magamban Isten leheletét, anyám mosolyát,nagyanyám meséit, apám örök ífjú arcát ,szerelmemet,gyermekeim sírását,első mosolyát,unokáim csilingelését,egy pirosló alkonyat tücsök zenéjét.,egy dallamot..Kincseim,kínjaim...csak az enyémek,egyedül csak én láthatom, érezhetem őket .Mesék forrása,lelkem simogató finom kezei...emlékeim...Bezárlak majd és elviszlek magammal örökre lecsukódó pilláim alatt.

Pünkösd

Tavasz és nyár násza . Friss zöldbe burkolozik az anyaföld,virággal,illattal dallal diszíti fel magát a mennyegzőre ....És jövünk,mint téveljgő gyermekek ,sírva,esedezve ,jövunk haza...vonszoljuk elgyötört lelkünket,hogy vígasztaljon meg a Jó Anya...Mária áll rendületlenül.,szomorú es engedékeny anyai mosolyal nézi e megbojdult gyermek sereget...és meghallgatja kéréseinket,mindenikünknek külön,külön...és engedi,hogy tisztára sírjuk lelkünket,erőt ad és táplál szeretetével.Nem kér,nem követel,nem panaszkodik,csak ott van a csenben,és mindenkór hazavárja eltévedt,,szenvedésektől és bűntől meggyötört gyermekeit..Lábaink és könnyeink nyomát elmossák a nyári  zivatarok ,vadak veszik vissza jogos birodalmukat ...csak Mária áll és hazavár...mindig,és minenkit.