Mar nem felek

Mar nem felek a csillagos magassagtol...Valami megmagyarazhatatlan vagy kerekedik fel szivemben,vagyodas,szabadsag erzet,ha felnezek a csllagokra...Regmult gyermek koromban,sikitva bujtam el a lombok ala...ne lassam e veghetetlen csillogo ejszakai egboltot...Felnottem? Kinottem a felelmet?Jo igy nezni ,kivankozni ki a vegtelenbe...Meg maradok kivankozva...itt....remelem.

Uj Esztendo

Faradt,oreg testet mar alig vonszolja,meg,megall visszanez szomorkasan de bizakodva... Ideje lassan lejart...de jon az Uj,a tiszta lappal indulo...Jon hogy vigasztaljon,simogasson es uj kapukot nyisson meg elottunk...Gurul eletunk szekere,tovabb,tovabb e sar goljon csillagok kozt szagulldunk...Merre?Meddig?

Karacsony

Es lon vilagossag...fenyek gyultak ki hazainkban,lelkunkben,szeliden vilagitva orok gyermek arcunkat.Egymasra neztunk es egy pillanatra lattuk a masik szemeben a gyermeket aki ma szuletett nekunk Ott van elrejtve,ott varta ,hogy megpillatsuk ot ,embertarsunk szereteteben .Orizzuk feltve,ne aludjon ki a melengeto feny legyen honnan meggyujtsuk lampasainkat a zord sotetsegben ami korulvesz e kihult sotet vilagban .

Várakozás

Állunk a sötétben...állunk és várakozunk,vágyakozunk...Mire?A fényre a melegségre,az élet értelmére,a szeretetre.Hányszor álltunk így,várva és vágyva,pirkadatra,szerelmünkre,gyermekünkre.Most,gyújtsuk meg lelkeink pislákoló lámpásait,engedjük közelebb magunkhoz azt a másikot,mert lehet hogy az ő pislákoló lelkében mar ott van a Szeretet Ura...Engedjük közelebb ,ne féljünk befogadni ...Lelkünk legyen  barlang,szívünk a jászólj

halottak napja

Regi novemberi este...Apam sirjanal szamtalan gyertya,krizantem illat...egy fa toveben kis sirt keszitek...Meleg sarga fenyu gyertyak vilagitjak gyermek arcomat...,,Befonnak egyszer teged is valami pompas koszoruba...,,Halottak napja nem szomoru.Emlekezes ideje. Kozelebb jon a mult,szeretteink,akik mar nem velunk,hanem bennunk elnek..Es egyszer,majd ott leszunk mi is egy egy unokank mosolyaban ,mozdulataban, szeme sarkaban,egy egy regi fulbevaloban,fuszeres keszletben,meleg kalacs illatban,karacsonyfa diszben ...,,Mert a legarvabb akinek meg halottai sincsenek...,,

Regmult karacsony

,Fekete feher fenykeprol boldogan mosolygo szuleim...Es en , szep barsonyruhaban,narancsot szorongatok konnyes arcomhoz...Valami nagy szeretet vesz korul,valami nagy boldogsag...Nem tudja senki,hogy utolso ilyen egyutt toltott karacsonyunk...A kovetkezore edesapam mar nincs kozottunk...Emlekeimben ez a kovetkezo,elso nelkule toltott karacsonyom maradt:a felig elkeszitett hazban,ott, honnan par hettel azelott apamat kisertek utolso utjara,karacsonyfa diszelget,csak nekem ,csak ertem...Alatta ajandek,lehet meg apam kezebol,es mindenki nyelte a konnyeit,hogy en orulhessek,hogy ne erezzem a hianyt,az urt amit apam halala hagyott ...Felnott fejjel is erzem hianyat,de a szeretet megszuletett szivemben akkor azon a szomoru karacsnyon, mikor mindenki ertem ,miattam oltoztette diszbe melyen gyaszolo lelket.

korbe korbe

Elfaradt a nyar.Golyak bucsuznak feszektol,tajtol,keszulnek a nagy utra...Huvos reggeleken fecske csiptetok sorakoznak a villanydroton.Apro ,suru eso valtja fel a forro napsutest,itatja a fold kiszaradt,tikkadt torkat.Mulik az ido kereke,vele gordul az eletunk,csak korbe korbe,nyar utan osz,tel, tavasz,aztan ismet nyar,mig el nem mulunk...es meg az utan is.

nyar

Langyos reggelek,madardal,repulni tanulo fecske fiak  a villanydroton.Tikkaszto meleg elol ,huvos erdoben malnat,szedret afonyat ebedelni...friss forras vizevel husiteni kipirult arcokat,szomjas torkakat...Illatos szekerrel szenat hazavinni...hulo csillagok zenejet hallgatni...Es elfelejteni a vilag gondjait...Mert meg nyar van...

A piros golyó

Gurúl a piros golyó.Pöttömnyi furtos kislány kergeti...és megvillan egy régi kép...Egy golyó szalad ,és egy copfos kislány kergeti...Nincs más csak a golyó és az út melyiken szalad egyre gyorsabban...elakad egy kőben,s tovább szökik és szalad lefele a lejtőn...Téren,időn átgurul,egyre gyorsabban.... csak gurúl...és kergetjuk ...mig bírunk szaladni vele..Aztán csak a golyó szalad...

junius

Szena illat,rigo futty.Piros gyongyok a cseresznye fan.Kasza alatt suhogo harmatos ,vadviragos ret,Munkatol elettol zsongo mezok,retek es kertek.Napsutesben,patak vizeben furdo gyermek had.Hirtelen vihar eloll menekulo csicsergo madar Mez illatu hars alatt megbuvo szerelem...Holdvilagnak ,csllagfenynek mosolgo rovid ejszakak...Junius...maradj meg...

level egy lanynak

 Viharos,boldog,vagy soha be nem teljesulo erzelmek.Eltikolt,vagy vilagga kialtott szenvedelyek...Ifju evek,mindig szep emlekke fakultok.Mert voltak atsirt majusi ejszakak,de voltak illatos beteljesult almok...Lelkunkben orizzuk,valahol legbelul oket es nagy unnepekkor kicsomagoljuk,letoruljuk roluk a port,es megosztjuk egy hozzank hasonlo ifju lelekkel...Szeretebol

utazas

Vandorolni...messze nezni,mindig oda vagyni,ahova a szem mar nem lat el...Messzi tajakrol kepeket gyujteni,arcokat orizni szemhejunk alatt...hangokat fulunkben...es haza jonni...a saros,rogos,kopott de jol ismert legdragabb uton... Haza,ahol mindig varnak,mindig ott hordoznak lelkukben,szemukben,azok akik legjobban szeretnek...

szuletesnapi koszonto gyermekeimnek

Mert ismet majus van,es  eltelt meg egy ev...Vajon miert ilyenkor elombe jon gyurott kis arcotok, elso kialtasotok a vilagba,a pillanat amikor eloszor lattuk egymast...Mert mig ott bent mocorogtatok,megprobaltam elkepzelni milyen lesz veletek...Es most ismet megkoszonlek titeket az egnek,a foldnek,a csillagoknak ahonnan hozzank jottetek.Szivem alol kiengedtelek,olembe vettelek,ringattalak szerettelek benneteket,aztan szepen csendben,leszalltatok a foldre es elengedtelek.jarjatok,lassatok,szeressetek .Oltalmazza lelketeket a csiksomlyoi Szuzanya,mert az en kezem mar nem er el oda ahova az o szeretete

Punkosd

Friss,huvos majusi reggel.Almosan pislogo ,ahitattol elcsenesedett arcok.Ulunk es mosolygunk egymasra,ismerosok es ismertetlenek...Egy az utunk,hazamegyunk,mindgyajunkat var,szelid,elnezo tekintetevel edesanyank.Tevejgo gyermekei a nagyvilagbol,eljottunk,hogy koszontsuk,elebe allunk,mint csintalan gyermekek,megbanjuk buneinket es o mindig megbocsassa.Leveszi vallunkrol a terhet,megvigasztal,megsimogat egi szemevel es utunkra enged...Szabadon es megtisztulva,szeretettol csordulasig tele lelekkel.

zarandokok

Valahol,erdok,mezok kozul,Isten szent templomabol elindultak mar...Hiaba fujt a szel ,hiaba hullot a jeg. Valami osi ero,letuk legmelyebol fakado hang szollt : indulni kell,ott kell lenni ,Mariat punkosdi rozsaval kell koszonteni...Es O all.evszazadok ota,neman,neha mosoly,vagy konny fakad szep osanya arcan...All es renduletlenul hazavarja eltevedt gyermekeit....Mindorokke.

anyasag

Virágba borult ,napfényben fürdő,májusi reggelek .Fájdalmas, boldog várakozások...és megérkeztek .Gyűrött kis arcukkal,belesírtak az életbe,és a lelkembe:anya lettem..Két lelek,engem választottak élet bölcsőnek...lelkemet csordultig töltötték szeretettel,csillag szemükben ott van a nagy világ,Kacagásuk és sírásuk belem  áramlik Tőlük kaptam a világ legszebb ajándékát:az élet folytatását.

majus

Viragba borult,illatoktol vibralo, langyos hajnalok.Sarga csibek csipogasa,gyermekek kacagasa,szerelmesek lagy suttogasa,anyak viragos napja,munkatol zsongo mezok,madardaltol reszeg,friss zold,viragos erdok....Majus.Isten letekint a foldre,szemebol orom konnyek hullnak-majusi eso...arany,boseg.Ifjusagom orgonaillatu,csillagporos, ejszakai,gyermekeim szuletesenek emlekejt feltve orzo honapja,szaladok elodbe,orok gyermek lelkemmel kergetem cserebogar hatan elburungozo gyonyoru emlekeimet.

Cserebogár

Ott ücsörög a májusfa friss zöld , szalagos ágán...Aztán szédülten burungozik az utca lámpái körűl és nagyot koppan az út porában...Gyermekkorom kedves bogara...Kergettük seprüvel.aztan ,ha földre hullott markunkba szedtünk,kettőt,hármat...Kapirgálva próbáltak szabadúlni...Érzések,illatok,emlékek.Virágba borúlt,régi májusok,cserebogarakkal fogocskázó  tavaszi esték,itt vannak elevenen bennem.Hordozom magammal,vagy ők hordoznak engem egy- egy burungozó májusi cserebogár hátán.

varosi tavasz

Poros tetokre felkelo napsugar fest meleget, almosan bandukolo arcokat cirogat.Indul meg egy hetkoznap,de a rugyek mar kipattantak,a parkokban zoldel a fu, viragok diszelegnek,..valahol fent a gesztenyefa agan megszolal egy szerelmes gerle...tavasz van emberek,gyonyoru tavasz...Csak emeljetek fel tekinteteket az ut porabol,nyissatok ki sziveteket es engedjetek be...Tavasz van.Gyermek lelketek ujjongjon a felkelo napsugarban.

Meseorszag

Reggel barckvirag illattol elbodulva,madardalra ebredni,friss forrasvizbe mosakodni,langyos napsutesben torulkozni,viragos osvenyeken jarni, kelni,suru erdok meljen ozet lesni,hus patak vizebet pisztrangot kergetni,hoviragos Nagymezon bobiskolni,szivarvany kapujan hazaterni,oda,ahol ibolyak illatoznak a sancok szelen... Ez Meseorszag.

kis madar

 Ma reggel egy kis madar ebresztett...raszallt a barack fa agara,amelyiken eggyetlen szerelmes virag nyilott ki...meg...es benezett az ablakon...szarnyaval megkopogtatta az uveget...megint es megint...es egybol tavasz lett bennem is...Koszonom

Husvet

 A halalos csendet megszakitja az enek,zugnak a harangok.A sotetseget felvaltja a ragyogo feny.Feltamadott.Ujra el es szeret Lelkunkbe koltozik,ha egy pillanatra is es hiszunk es bizunk.Fenyt viszunk otthonainkba,fenyt es szeretetet.Ujra  feltamadott poraibol,feldisziti a foldet tavasszal,hogy orvedezzunk.

nagypentek

Csend.Sotetseg.Ures oltarak...Ures lelkek... Nincs sehol, sem foldon,sem egben...nincs aki letorulje konnyeinket...mert megfeszitettuk,megoltuk Es most ketsegbe esve keressuk...mert magunkra maradtunk...De O olyan vegtelenul szeretett...itt hagyta testet es veret... A remenyt.

nagy het

Mikor viragvasarnapjan udvozoltuk,tudtuke mar, hogy egy het mulva megfeszitjuk O tudta.Tudta,hogy megvalt minket...mert azert jott kozenk.Hagta,hogy orvendezzunk,hagyta,hogy kigunyoljuk,hogy megfosszuk ruhaitol es emberi meltosagatol,mert tobb volt mint ember,mert O volt a hatartalan ,onzetlen szeretet...Es haggya meg most is. Es kigunyoljuk,megalazzuk,felfeszitjuk,de o mindig feltamad,mint a termeszet...Hiaba suvit a szel,hiaba vicsorgtatja fogat a tel,ott ,az anyafoldben mar pattannak a magvak,duzzadnak a rugyek,mert gyoz az elet es a vegtelen isteni szeretet.

Szerelem

Mindent felégető  tűz,vagy szelíd ,szívmelengető,fájdalmas,vagy
édesen mámorító,erőszakos,vagy engedelmes...Jön valahonnan ,magával ragad,elsodor,mint hullám a partot...és utána marad parázsló,vagy kiégett lelkünk...Mindig egyetlen,megismételhetetlen.Keresi és, ha legalább egyszer az életben meg is találja azt, akivel összeér ,összeolvad lelkünk,köszönjük meg a sorsnak...Versre, dalra nyitja lelkünket,virágba borítja  arcunkat,csillagot varázsol szemünkbe.könnyet fakaszt a legkeményebb férfi szívéből,perzsel és simogat,fájdalmasan jó,vagy mennyekbe emelő boldogság,halálos,vagy csak egy varázslatos pillanat ..Keressük halálunkig és néha megtaláljuk,vagy csak úgy gondoljuk...

A nő

Ott van már a bölcsőben ringó kislányban...elrejtőzik,míg egy napon kitőr ,mint szirom a bimboból ,és kivirul,hogy mámorító szépséggel elvarázsolja a világot.Kiteljesedik,gyümölcshozó szerelemben,símogat,csókol,gyöngéden és vadul,magába fogad és elrejt,hordoz és ringat.életet ad,és életre nevel...És ott van az
öszulő halánték mögött,bölcs gyöngédséggel,figyel,vigyázza az ÉLETET...És ott van a végső búcsunál,keserű sóhajjal ,némán sír,mert ő az élet és a szerelem forrása,az örök NŐ.

Maria

Szinte kislany volt,es elfogadta az Ur kivansagat...Es kereste a helyet ahol e vilagra hozza,es bezartak a kapukat...Es keresi most is lelkunkben a helyet ,hogy megszulje nekunk a SZERETETET.Zart kapuk,zart lelkek...Es megis megszuli,megis rajongassal neveli,pedig tudja,hogy felfeszitjuk.Vegig kiseri utjat,szenved es meghal vele a kereszten,mert EDESANYA.Tarjuk ki vegre lelkunk,engedjuk be,ne varakozzon lelkunk elott a SZERETETET.

tavasz varo

Meg erolkodik a tel.Nem akar mozdulni,birodalmat jegkarmokkal szoritja ejszakankent.De reggel ,a felkelo napot mar rigo koszonti...meg remego futtyel.Cinegek,fenyorigok szallnak a kopasz faagakra,es csicseregnek a langyos napsutesnek.Itt van mar valahol,erezni lehet, de latni meg nem,mint anyamehben a kisgyermek...Varakozzunk es eljon,zsibongo elettel,fennyel es melegseggel,eljon a kikelet

nagymamám

Tizenkét éves voltam és egy fagyos januári hajnalon,elment...Lábújhegyen,mert nem akart felébreszteni...Ketségbe estem.Gyermek szívem hirtelen felnött.Kerestem a határozott inteseit,a meséit,a vidam kacagását,a szeretetet a köténye illatát...És megtalátam...Az igazgyöngyös fűlbevalóban,amit anyjától kapot,és nekem adott,a fűszeres készletben,melyikben kávét tartogatott a nászutamra,a csillagos égben honnan érzem tekintetét,a nyári kertben hól megtaláltam köténye illatat,magamban,ahol lakik és rajtam keresztűl szereti lányaimat,unokaimat.Itt van bennem ,körülöttem,itt volt mindig:az első szerelemnél,a ballagasomon,az eskuvőmön,a szűléseknel,unokáim szuletésénél...Szeretett és vigyázott ránk,intő és szelíd szeretettel...és bíztosan ott lesz majd ,mikór én is elmegyek, lábújhegyen,hogy unokáimat fel ne ébresszem.

haromkiralyok

Elindulanak.Csillag vezette oket,csllag es vagy...hogy meglassak es imadjak Ot...Milyen olthatatlan vagy,renduletlen hit vezerelte,hogy megtalaljak,ajandekot adjanak neki...csak egy gyermeki mosolyert .Vajon most elindulnank egy csillag utan az ismeretlenbe...Mennenk ,hogy megtalaljuk a Gyermeket...vajon?

Uj Esztendo

Idotlen idok talalkozasa...Egy masodperc a mult es a jovo kozott,a vegtelen jelen.Meg egy ranc a szemunk sarkaban,egy ezust hajszallal tobb...Es mulik eletunk.A jot magunkal visszuk,a rosszat probaljuk hatunk magott hagyni es remenyekkel,tervekkel lepjuk at az Uj Esztendo kuszobet,harangzugas,fegyes tuz jatekaban