Regi novemberi este...Apam sirjanal szamtalan gyertya,krizantem illat...egy fa toveben kis sirt keszitek...Meleg sarga fenyu gyertyak vilagitjak gyermek arcomat...,,Befonnak egyszer teged is valami pompas koszoruba...,,Halottak napja nem szomoru.Emlekezes ideje. Kozelebb jon a mult,szeretteink,akik mar nem velunk,hanem bennunk elnek..Es egyszer,majd ott leszunk mi is egy egy unokank mosolyaban ,mozdulataban, szeme sarkaban,egy egy regi fulbevaloban,fuszeres keszletben,meleg kalacs illatban,karacsonyfa diszben ...,,Mert a legarvabb akinek meg halottai sincsenek...,,
,Fekete feher fenykeprol boldogan mosolygo szuleim...Es en , szep barsonyruhaban,narancsot szorongatok konnyes arcomhoz...Valami nagy szeretet vesz korul,valami nagy boldogsag...Nem tudja senki,hogy utolso ilyen egyutt toltott karacsonyunk...A kovetkezore edesapam mar nincs kozottunk...Emlekeimben ez a kovetkezo,elso nelkule toltott karacsonyom maradt:a felig elkeszitett hazban,ott, honnan par hettel azelott apamat kisertek utolso utjara,karacsonyfa diszelget,csak nekem ,csak ertem...Alatta ajandek,lehet meg apam kezebol,es mindenki nyelte a konnyeit,hogy en orulhessek,hogy ne erezzem a hianyt,az urt amit apam halala hagyott ...Felnott fejjel is erzem hianyat,de a szeretet megszuletett szivemben akkor azon a szomoru karacsnyon, mikor mindenki ertem ,miattam oltoztette diszbe melyen gyaszolo lelket.
