Tökéletes nap

...és vannak napok,amikor Isten megérint ...tenyerével simítja lelkünk ráncait,elfáradt homlokunkra leheli szeretetének csókját...és olyankor megfoghatatlan boldogság járja át lényünket,engedjük,hogy összeérjen lelkünk és öröm ünnep van...fehéren villannak meg körülöttünk az angyalok és meglátjuk őket egy egy gyermek csodálkozó szemében...és akkor is úgy kelt fel a nap,mint máskor,lehet,hogy nem is ragyog,de Isten  simogató tenyerén meleg van...

Kön(n)y(v)ek

...mert van mikor a könnyek a lelkemből folynak,és nem hagynak nyomot az arcomon...valahol bent áztatnak és mosnak tisztára,mint barlang sötétjében búvó patak...és olyankor kitörnek belőlem a tisztára sírt
gondolatok...de ajkamon nem akad szó ,csak dal...és olyankor a legtisztább a hang,mert lelkem legjobban megőrzött pólcáról veszem elő régen összetapadt oldalas könyvemet

Kötéltánc

Miért horzsoljuk egymás arcát simogatás helyett...miért marjuk szavakkal egymás lelkét,biztató szó helyett...miért nem tudunk úgy nézni egymásra,mint ahogy Isten szeme néz ránk egy egy ártatlan gyermek szemével...Hol,életünk melyik döccenőjén hull le rólunk az Isteni szeretet amivel mindnyájan érkeztünk,hol öltünk magunkra álarcot hogy szebbnek jobbnak látszódjon elnyűtt lelkünk ...kinek játszuk ezt a kötéltáncos színjátékot ,mindig attól félve,hogy leesik rólunk az álarc,vagy a vékony zsinegről lecsúszik törékeny lényünk...Mert,,Befonnak egyszer téged is ,valami pompás koszorúba,,...de addig ...Isten mosolyogva nézi,tehetetlen színjátékunkat.

Októberi altató

Lassan,észrevétlenül lopta be magát az ősz a szívembe,mint egy régen elmúlott szerelem emléke...és most itt van,teljes pompájában, szomorkás hangulatával, színeivel és illataival...suhogó csendjével. Megtelik vele a lelkem, gyönyörködnek szemeim és fürdik arcom a tiszta ég kékjében, a simogató szelíd napsütésben...Holdfényes éjszakákon,suhogó levél esőben, szerelmes szarvasok nász dala szakítja meg az egyhangú csendet...valahol, madár riad meg az ágak között...béke szállt az erdőre,andalító,alomba ringató béke...a szél altatódalt dúdol a Földnek...és elfáradt lelkünknek.

Pillangók

Pillangókat kergettem Pannival és az Ősszel...megfürdött arcom a napsütésben,lelkem az őszinte gyermek isteni tekintetében.Szemeim pihentek a magas kékségbe,lábaim rögökbe támaszkodtak...boldogságos dal fakadt ajkamon...élek és érzek.Látom és hallom Istennek szépséges teremtett világát,ereimben érzem az élet lüktetését ...lelkem szeret.Isten tenyerén emel az őszi napsütésbe,hogy melegedjek...még