Hálaének

Tenyeredre terítetted asztalom Uram, hogy két kezem munkájával tápláljam testemet és gyógyítsam lelkem megsebzett szárnyait..Forrás örökkön csobogó vizével enyhíted szomjamat...madarak öntudatlan gyönyörű dalával gyógyítod hallásom...napsugár langyos finom ujjával simogatod lassan öregedő arcomat.Tikkadt ajkamról ismét tisztán szállt fel a dal és nem riad el tőle az éneklő madár...Itt vagyok Uram,tenyered közepén,tudom,hogy látsz és elfogadsz...Köszönöm

A játék

...egyszer majd belefáradunk a játékba,tikkadt torkunkon nem jön ki a hang,látásunk megfakul,hallásunk befele figyel...és akkor magunknak maradunk...magunkban...és akkor kezdődhet az igazi játék.a belső ének,előjönnek lelkünkben megporosodott érzelmek villanásnyi boldogságok...és ez lesz majd a legbelsőbb végső játékunk,amit fáradt pilláink alá zárunk,mindörökké.