Éjféli könyörgés

Vígasztald meg Uram,kérlek elcsüggedt lelkemet,segíts békét lelni békétlen szívemnek.Lássalak meg Téged a rögben,a fűben,a madárban,és társaimban.Találjalak meg telyes lényemmel és őrizzelek mindörökké lelkemben ,mert a Te képmásodban hordozom kölcsön kapott életem...Pecsételd szívembe a Te határtalan szeretetedet,hogy tudjam azt árasztani e csodálatos világra.Taníts engem alázatra,hogy meltósággal szólgálhassak,szerethessek,imádjalak...Ámmen

Hálaadás

Meztelen lábammal simogatom a rögös anyaföldet...karommal ölelem Isten teremtett világát,szememmel csókolom az életet...fűt bogarat,állatot és embert.Törékeny lelkemmel kapaszkodom Isten felém nyújtott szeretetében és kitör belőlem a dal,hogy hálát adjon Neki,e napért és a többiért,mikor érezhettem talpam alatt  a földet,láthattam a minden napi csodát,hallhattam szólítását.Hálát adok ,hogy érezhettem meleg szeretetet,perzselő,fájdalmasan gyönyörű szerelmet,hogy szívem alatt életet hordozhattam,hogy felismerhettem a gyermek szemekben az Ő tiszta tekintetét ,hogy engedett úgy nézni,hogy lássak is,úgy beszélni,hogy mondjak is ,úgy engedte lelkemet dalolni,hogy örömet csaltam elcsüggedt lelkekbe...hogy csendet lelhetek és csendet adhatok.Köszönöm.

Illatok

Első lélegzetünk illata,mikor e világba belesírtunk,anyácska tejszagú össze nem téveszthető nyugalmat és biztonságot idéző illata...napsütötte fenyves erdő,virágos rét méz illata,szeptemberek iskola illata,nagyanyánk rejtelmes szekrényének levendula illata...karácsonyok fenyőillatos kalácsa...szerelmünk bőrének bizsergető,édes illata...kisbabánk semmihez nem fogható,felejthetetlen illata,tengernek ,végtelenség illata,eső üdítő illata,tél fagyos illata,a templom csend és nyugalom illata...Isten kezének szeretet illata...életünk észrevétlen de meghatározó kísérői vagytok.

Augusztusi alkony

Fáradtan bukik le az áldott nap,violaszín felhők mögött...visszatekint még egyszer Isten gyönyörű világára.Aranyló búzatáblák örizik magukban örök emlékét...Golya kelepel ...erőt gyűjt a nagy útra...míg valami titokzatos,ellenálhatatlan belső hang,meg nem szólítja...menni kell...Naptól ,munkától megfáradt arcok köszönnek a szénatól roskadozó szekerekről Megkondul Isten házának imára szolító harangja és elcsendesűlve forditjuk lelkűnket az ég felé Lassan száll ránk az éjszaka,Isten szeretete gyújtja meg örökmécseseit az égen és a lelkünk sötétjében,hogy láthassunk.Az út pora őrzi  a nap melegét és lábaim nyomát...még....

Levendula

Nagymamám szekrényének illatozó,lila virága , álmodozásra hajló lelkem örökös kísérője...Vágytam rád,mint gyermek  a karácsonyi ajéndékra...őriztelek lelkem polcain,meséltem rólad unokáimnak...És most itt vagy,kertem dísze,lelkemet símogató ajándék...szeretetet rejtő kis lila virág,illatozzál nagyanyám dohányvirágai mellett,símogasson a napsugár,örvendj az életnek,és töltsd be lelkem polcait illatozó szeretettel