Husvet

 A halalos csendet megszakitja az enek,zugnak a harangok.A sotetseget felvaltja a ragyogo feny.Feltamadott.Ujra el es szeret Lelkunkbe koltozik,ha egy pillanatra is es hiszunk es bizunk.Fenyt viszunk otthonainkba,fenyt es szeretetet.Ujra  feltamadott poraibol,feldisziti a foldet tavasszal,hogy orvedezzunk.

nagypentek

Csend.Sotetseg.Ures oltarak...Ures lelkek... Nincs sehol, sem foldon,sem egben...nincs aki letorulje konnyeinket...mert megfeszitettuk,megoltuk Es most ketsegbe esve keressuk...mert magunkra maradtunk...De O olyan vegtelenul szeretett...itt hagyta testet es veret... A remenyt.

nagy het

Mikor viragvasarnapjan udvozoltuk,tudtuke mar, hogy egy het mulva megfeszitjuk O tudta.Tudta,hogy megvalt minket...mert azert jott kozenk.Hagta,hogy orvendezzunk,hagyta,hogy kigunyoljuk,hogy megfosszuk ruhaitol es emberi meltosagatol,mert tobb volt mint ember,mert O volt a hatartalan ,onzetlen szeretet...Es haggya meg most is. Es kigunyoljuk,megalazzuk,felfeszitjuk,de o mindig feltamad,mint a termeszet...Hiaba suvit a szel,hiaba vicsorgtatja fogat a tel,ott ,az anyafoldben mar pattannak a magvak,duzzadnak a rugyek,mert gyoz az elet es a vegtelen isteni szeretet.

Szerelem

Mindent felégető  tűz,vagy szelíd ,szívmelengető,fájdalmas,vagy
édesen mámorító,erőszakos,vagy engedelmes...Jön valahonnan ,magával ragad,elsodor,mint hullám a partot...és utána marad parázsló,vagy kiégett lelkünk...Mindig egyetlen,megismételhetetlen.Keresi és, ha legalább egyszer az életben meg is találja azt, akivel összeér ,összeolvad lelkünk,köszönjük meg a sorsnak...Versre, dalra nyitja lelkünket,virágba borítja  arcunkat,csillagot varázsol szemünkbe.könnyet fakaszt a legkeményebb férfi szívéből,perzsel és simogat,fájdalmasan jó,vagy mennyekbe emelő boldogság,halálos,vagy csak egy varázslatos pillanat ..Keressük halálunkig és néha megtaláljuk,vagy csak úgy gondoljuk...

A nő

Ott van már a bölcsőben ringó kislányban...elrejtőzik,míg egy napon kitőr ,mint szirom a bimboból ,és kivirul,hogy mámorító szépséggel elvarázsolja a világot.Kiteljesedik,gyümölcshozó szerelemben,símogat,csókol,gyöngéden és vadul,magába fogad és elrejt,hordoz és ringat.életet ad,és életre nevel...És ott van az
öszulő halánték mögött,bölcs gyöngédséggel,figyel,vigyázza az ÉLETET...És ott van a végső búcsunál,keserű sóhajjal ,némán sír,mert ő az élet és a szerelem forrása,az örök NŐ.

Maria

Szinte kislany volt,es elfogadta az Ur kivansagat...Es kereste a helyet ahol e vilagra hozza,es bezartak a kapukat...Es keresi most is lelkunkben a helyet ,hogy megszulje nekunk a SZERETETET.Zart kapuk,zart lelkek...Es megis megszuli,megis rajongassal neveli,pedig tudja,hogy felfeszitjuk.Vegig kiseri utjat,szenved es meghal vele a kereszten,mert EDESANYA.Tarjuk ki vegre lelkunk,engedjuk be,ne varakozzon lelkunk elott a SZERETETET.