Úton

Egyszeri és megismételhetetlen művei vagyunk a Teremtőnknek mindegyikünk,külön-külön,olyanra formálta lelkünket ,mint ahogyan szerelemtől mámorosan tükrözzük vissza egymást...és csak rajtunk múlik ,hogy a legvégén mit adunk vissza,abból amit csak kölcsön kaptunk...az Út beporozza e lelkünket,vagy lelkünk tisztítja az Útat 

Október

Aranyló ruháját öltötte magára Földanyó,legpompásabb díszeit aggatta a fák ágaira...szél muzsikál az elvarázsolt erdők hegedűjén és megbabonázva bőgnek a szerelmes szarvasok...Takard be hát  lelkemet Uram egy lehulló levéllel , csókold meg luktető halántékomat és adjad nekem szereteted békéjét...