volt egy kislany...aki nagyon szerette a nagymamajat...az idokereke forog konyortelenul s a nagymama valahonnan fentrol nezi ,hogy a kislany is nagymama lett...aki csak annyira szeretne szerettetni magat a lanyaival es az unokaival mint az a nagymama ott fenn az egben.
....Mit írjak?.....
VálaszTörlés..........Mit írjak?
..A tollamat rágom
mintha abból szedném ki a tudományom.
Hopp, megvan!
.............
Volt egyszer egy kis emlékkönyv,
Jó dolga volt régen:
Barna szemű, barna kislány,
Lapozgatta szépen,
Kis lánykából asszonyka vált,
Könyvecskéből dísz lett.
Évek múlva szőke gyermekek,
Lapozgatnak egy könyvet.
"Nézd mamácska, de gyönyörű!
Ki írta e verset?,,
Az mami a könyvbe pillant,
Olvassa a verset.
Két szemében könny csillan meg,
Ismerős az írás...
Eszébe jut ifjúsága,
Környékezi sírás,
Felrémlenek régi arcok,
Sok szép emlék vissza tér...
Sírnak vele a szőke gyermekek,
És nem tudják hogy miért.
Izé, na!
Hogy is mondjam?
........ilyenek szeretlek Téged Lizycske!