Ott ücsörög a májusfa friss zöld , szalagos ágán...Aztán szédülten burungozik az utca lámpái körűl és nagyot koppan az út porában...Gyermekkorom kedves bogara...Kergettük seprüvel.aztan ,ha földre hullott markunkba szedtünk,kettőt,hármat...Kapirgálva próbáltak szabadúlni...Érzések,illatok,emlékek.Virágba borúlt,régi májusok,cserebogarakkal fogocskázó tavaszi esték,itt vannak elevenen bennem.Hordozom magammal,vagy ők hordoznak engem egy- egy burungozó májusi cserebogár hátán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése