,Fekete feher fenykeprol boldogan mosolygo szuleim...Es en , szep barsonyruhaban,narancsot szorongatok konnyes arcomhoz...Valami nagy szeretet vesz korul,valami nagy boldogsag...Nem tudja senki,hogy utolso ilyen egyutt toltott karacsonyunk...A kovetkezore edesapam mar nincs kozottunk...Emlekeimben ez a kovetkezo,elso nelkule toltott karacsonyom maradt:a felig elkeszitett hazban,ott, honnan par hettel azelott apamat kisertek utolso utjara,karacsonyfa diszelget,csak nekem ,csak ertem...Alatta ajandek,lehet meg apam kezebol,es mindenki nyelte a konnyeit,hogy en orulhessek,hogy ne erezzem a hianyt,az urt amit apam halala hagyott ...Felnott fejjel is erzem hianyat,de a szeretet megszuletett szivemben akkor azon a szomoru karacsnyon, mikor mindenki ertem ,miattam oltoztette diszbe melyen gyaszolo lelket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése