Állunk a sötétben...állunk és várakozunk,vágyakozunk...Mire?A fényre a melegségre,az élet értelmére,a szeretetre.Hányszor álltunk így,várva és vágyva,pirkadatra,szerelmünkre,gyermekünkre.Most,gyújtsuk meg lelkeink pislákoló lámpásait,engedjük közelebb magunkhoz azt a másikot,mert lehet hogy az ő pislákoló lelkében mar ott van a Szeretet Ura...Engedjük közelebb ,ne féljünk befogadni ...Lelkünk legyen barlang,szívünk a jászólj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése