Csend borult ránk...nyugalmat,békét adó csend...Megnyílt a szürke magasság...parányi fehér csillagokkal szórja meg tenyerét az Isten...eltakarja szennyünket,díszbe öltöztet,mint menyegzőre készülő hajadont...Béke és csend költözik gyermekké lett lelkembe...Havazik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése