Pislákoló emlékeink megvilágítják ezt az éjszakát...földhalmok fölött mormolt imáinkban visszaköszönnék szép szavak,ölelések,simogató kezek melege...erdei utak,hegycsúcsokra vezető ösvények...ígért dallamok,egy egy mondat foszlánya ...csókok forró emléke...ropogó tűz és pislákoló gyertya melege... Kezünk után nyúlnak szeretteink,a túlsó partról...és összeér a két világ,mert ,,a legárvábbak,akiknek még halottaik sincsenek,,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése