2017. március 22., szerda

Március

Finom lábujjaival érintgeti a jégbe dermedt földet...fázósan kapkodja,de vágyának nem tud ellenállni...smaragd színű szoknyáját meg meg lebbenti,langyos fuvallattal simogatja a fák szunnyadozó ágait..és megborzong rajtuk az alvó rügy....valahol,messze egy rigó ébred fütyörészve...szerelmes...kacagva súgnak össze a patakok...és az ösvényen táncolva jön,jön a Kikelet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése