Olyan törékenyek és parányiak vagyunk ebben a pillanatnyi életben..és annyi hiábavalóságokkal töltjük meg házunkat és lelkünket,annyit nyavalygunk és harcolunk miközben a lényeg elszalad mellettünk és elfelejtünk élni és szeretni...pedig csak ezt a feladatot kaptuk,mikor lelkünk beköltözött anyánk méhébe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése