A nő

Ott van már a bölcsőben ringó kislányban...elrejtőzik,míg egy napon kitőr ,mint szirom a bimboból ,és kivirul,hogy mámorító szépséggel elvarázsolja a világot.Kiteljesedik,gyümölcshozó szerelemben,símogat,csókol,gyöngéden és vadul,magába fogad és elrejt,hordoz és ringat.életet ad,és életre nevel...És ott van az
öszulő halánték mögött,bölcs gyöngédséggel,figyel,vigyázza az ÉLETET...És ott van a végső búcsunál,keserű sóhajjal ,némán sír,mert ő az élet és a szerelem forrása,az örök NŐ.