Mikor viragvasarnapjan udvozoltuk,tudtuke mar, hogy egy het mulva megfeszitjuk O tudta.Tudta,hogy megvalt minket...mert azert jott kozenk.Hagta,hogy orvendezzunk,hagyta,hogy kigunyoljuk,hogy megfosszuk ruhaitol es emberi meltosagatol,mert tobb volt mint ember,mert O volt a hatartalan ,onzetlen szeretet...Es haggya meg most is. Es kigunyoljuk,megalazzuk,felfeszitjuk,de o mindig feltamad,mint a termeszet...Hiaba suvit a szel,hiaba vicsorgtatja fogat a tel,ott ,az anyafoldben mar pattannak a magvak,duzzadnak a rugyek,mert gyoz az elet es a vegtelen isteni szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése