Vajon milyen lennél most, 80 évesen...örök ifjú maradtál,mint mikor négy éves homlokomra lehelted utolsó csókodat...és kiléptél az életből...nem kísértél el első nap az iskolába,nem örvendtél velem az évzárómon,nem voltál ott a kicsengetésemen,nem vezettél az oltár elé,nem örültél az első unokádnak,aki a szemeiddel néz...Miért...miért hiányzol most jobban mint bármikór...miért szeretném megcsókolni öreg kezed,amelyik már 50 éve pihen...vagy mégis ott voltál mindenhól,csak nem mindig éreztelek...lehet,hogy fentről vigyáztál rám,lehet azért vagyok az Isten tenyerén,Te rendezted ott fenn így,hogy ne érezzem a hiányodat...és mégis,mégis nagyon hiánzzol
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése