Egy egy pillangó szárnyán elillanó szép emlék...Egy illat,amit valahol meg anyácskád nyakán éreztél.Egy napsugár,ahogy játszik unokád homlokán.Egy vers foszlány,egy dallam.Erdők zöldülő virágos szőnyege,májusi cserebogár hátán burungozó gyermekkorod,holdsugártól megvilágított első csókod,gyermeked első sírása,nagyanyád utolsó szusszanása....Élet mind élet Egyszer majd,hosszú álmatlan éjszakákon,talán a legutolsón,így tárul elődbe életed fonala...És akkor nem az lesz a legfontosabb,hogy mennyi földi jót gyűjtöttel,hanem,hogy milyen érzéseket ébresztenek benned ezek a villanások...Ezzel csukod majd le fáradt szemeidet,azon az utolsó,örök éjszakán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése