Testünk melyik részébe helyezte Isten lelkünket ..Hol rejtőzködik,hogy bántó szavak,gondolatok ne jussanak el hozza...Ott van a szemünkben, mikor.simogatja tekintetünkkel a kivirágzott almafát,gyermekünk,unokánk ragyogó homlokát.Ott van az ajkunkon,ha dalra fakad ujjongó szívünk...ha simogató szavakkal bátorítjuk Isten tenyeréből kicsúszott gyermekeit...ha szerelemes csókot lehel ajkunk,vagy imát rebeg Ott van ujjunkon,ha simogató kézfogással fogadjuk a tévelygőt...ha gyermek arcokról könnyet,mosolyt simogatunk..ha utolsó álomra szenderült pillát zárunk le...és ott van szerelmünkkel,gyermekünkkel,helyettünk...Sokszor kínáljuk nagylelkűen,vagy kétségbeesetten és sokszor féltve rejtegetjük,hogy bántó szavak,tekintetek ne sebezzék...Általa vagyunk a legkülönösebbek e teremtett világban,mert Isten csak ránk lehelte szeretetét...Vagy mégsem ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése