Valahol.ott fenn mosolyog ránk az Isten...engedékeny jóságos mosolyal,mint jó anyánk,ha csínytevésen kapott...Mert szeret...olyan végtelen,feltétel nélküli szeretettel,mit fel nem foghatunk...Szeret,mikor anyánk lelkébe leheli lelkünket,szeret,mikor erőt ad,hogy megszülessünk..szeret,mikor enged játszani,világot tanulni,szeret,mikor látni ,hallani enged...többet mint ami látható...szeretetet ültet lelkünkbe.és úgy küld ide,e teremtett világába,hogy árasszuk szét végtelen jóságát....testébe öltöztet,erőt és hatalmat ad,hogy szeretetével szeressünk...csak,hogy,valahol,mikor kinyílik tudatunk,lassan elfelejtjük küldetésünket...és tudatlanul tesszük dolgunkat e világban...mindent, az igazi feladatunkon kívül...És Ő csak mosolyog...mert szeret
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése