Lelkem szekrényében illatozik nagyanyám utolsó kalácsa...mindörökre..Habos kalács ,olyan foszlós,illatos...keze munkája...Temetés után találtam rá...Gyermek lelkemből kiszakadt a mérhetetlen fájdalom...nincs többet a simogató,dédelgető kéz,hogy dagasszon friss kalácsot...hogy tanítson,óvjon és simogasson Próbáltam felidézni keze formáját,hangja lejtését.és megtaláltam,a kalács illatában,a csillagos égben,a tűz duruzsolásában,a lelkem levendulás polcain,hol jókedvű kacagásával vigyázza lépteim.Mindörökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése