Két utolsó aranyló levelével búcsúzott el az ősz...könnyes ágaival kopogott ablakomon a barackfa és reggelre fehér kucsmát húztak homlokukra az erdők.Hideg csend borult a dombokra,füstölgő kémények merednek a szürke ég felé...Valahol egy magányos farkas vonít a csendben..Mécses után nyúl.megborzadt lelkünk ,hogy fényt gyújtson és meleget.Közelebb kellene húzódni egymáshoz,hogy jusson mindenkinek a fényből és melegből,hogy érezzük a másik lelkének rezgéseit és majd Isten tenyerére emel és betölti fénnyel kihűlt szívunket,mint egykor a hideg barlangot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése