,,Befonnak egyszer téged is,valami pompás koszorúba,,

Most lelkünk összeér a múlttal és lapozzuk megfakult emlékeinket.Arcok,hangok,ölelések,simogatások villannak meg a pislákoló gyertyák meleg fényében...és itt vannak velünk azok akik már rég átlépték a világunk határait...Angyal szárnyukkal simogatják megfáradt lelkünket...hitet és reményt adnak Megtisztitják régen kiszáradt könnyeink forrását,hogy tisztára moshassuk benne megfakult lelkünket...mert...,,legárvább,akinek még halottai sincsenek,,