...Lopakodik a tavasz.Kecses lábujjával érintgeti elaludt Földanyó orcáját...Gyöngéden simogatja arcunkat selymes napsugár ujjaival,felébresztve lelkünkben elaludt,vagy elrejtett érzelmeket,dallamokat,illatokat A tél még hóbilincsben tartja a dombok és hegyek ormait,de valahol,ott a mélyben,már dobbant a föld szíve ,megindult a vérkeringés...lüktet már az elaludt élet...mert csak álomba merült,hosszú .pihentető álomba....de győz a fény,győz az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése