Csoda

Reményt veszítve állok a fagyos februári éjszakában...csontomig hatolt már a hideg és a közöny....fagyosabbak a  lelkek mint a szél amely könyörtelenül arcomba vág...Én.Istenem,én Istenem...
    És betakarsz felhőiddel,megsimogatod fagyott arcomat havas ujjaiddal...meglágyítod a dermedt lelkeket...meleg van és jó itt lenni a tenyereden...Köszönöm Uram...