Megpihen lelkem egy szelíd hang emlékével...béke van...nyugalom...egy pillanatra,csak egyetlen egyre...és aztán ismét csak a vágy marad...a vágyakozás erre a megismételhetetlen,egyetlen pillanatra,a csendre,a hangra...varázslatos éjszakákon,mikor tündérekkel táncol gyermek lelkem,meglátom a fényt...azt az örökmécsest,amit Isten gyújtott meg bennem és boldogsággal telik meg szívem...egy pillanatra...vagy az örökkévalóságra..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése