Megszakadt lelkű anyák,beteg gyermekei...eszeveszetten menekülünk a szeretet elől...kergetünk vágyakat,álmokat...rideg anyagok közt...elszaladunk az élet mellett...aztán mikor fáradtan várjuk az örök pihenést,siratjuk elhalasztott érzelmeinket ,soha meg nem élt szerelmeket...társunk,gyermekünk elengedett könnyeit és mosolyát...Beteg világnak,beteg alkotói...csak kicsit lassítsunk,csak kicsit éljünk..hogy egyszer,a legvégén ,mosolyra zárjuk le örökre sírástól megfáradt pillánkat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése