Csillagportól ragyog lelkem...mert olyan kicsi vagyok e porszemen melyre valamiért küldött az én Teremtőm...és egyben óriási,egyszeri és megismételhetetlen...Peregnek életem másodpercei,hol értelmesen,hol értelmetlenül...és gyűlnek emlékeim...Hajnali derengések,tikkasztó déli fények,csillagportól megszelídült vad éjszakák,kacagások,mosolyok és könnyek...érzések és érzelmek hálaadások és fohászok...és jön az ég egyre közelebb...Tenyeredre helyezem csillagporos lelkem,Uram...kérlek ne fújd le róla...még
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése