Tavasz és nyár násza . Friss zöldbe burkolozik az anyaföld,virággal,illattal dallal diszíti fel magát a mennyegzőre ....És jövünk,mint téveljgő gyermekek ,sírva,esedezve ,jövunk haza...vonszoljuk elgyötört lelkünket,hogy vígasztaljon meg a Jó Anya...Mária áll rendületlenül.,szomorú es engedékeny anyai mosolyal nézi e megbojdult gyermek sereget...és meghallgatja kéréseinket,mindenikünknek külön,külön...és engedi,hogy tisztára sírjuk lelkünket,erőt ad és táplál szeretetével.Nem kér,nem követel,nem panaszkodik,csak ott van a csenben,és mindenkór hazavárja eltévedt,,szenvedésektől és bűntől meggyötört gyermekeit..Lábaink és könnyeink nyomát elmossák a nyári zivatarok ,vadak veszik vissza jogos birodalmukat ...csak Mária áll és hazavár...mindig,és minenkit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése