..Anyánk méhében születésünk öntudatlan várakozása ,gyermeki versenyfutásunk az idővel.. a nagy,szívszorongató szerelmes várakozások,szívünk alatt megmoccanó életre való türelmes ,álmokkal reményekkel és félelmekkel teleszőtt teremtő várakozás...és az a végső,megnyugtató,pihenést és csendet hozó megállóban való várakozás.Utasok vagyunk az élet várótermében,mindig várakozva és vágyakozva,lelkünkkel tapogatjuk az időt,szemhéjunk alatt ott a kép,melyet dédelgettünk,véget nem érő időn át,kipillantva száguldó életünk ablakán..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése