Lassan borítja ránk puha bársonyát az éjszaka.A hegycsúcsra még vissza néz a nap ...maradna...Tücsök zenétől zeng a határ...egy egy szarvasbogár elburungozik a fák lombjai között...milliónyi csillagot gyújt az égen Isten keze,hogy ne botorkáljunk az ében fekete éjszakában...Titokzatos zajoktól rezzen össze lelkünk...valami régi,ösztönös félélem és gyönyőr kerít uralmába...Csend honól a főldön,csend és nyugalom...érzesek,érzelmek szabadúlnak ki és uralják lényünket.. lelkünk régen elfelejtett,,elrejtett titkai tőrnek útat ...Csoda váró,tündéres álmokat kergető éjszaka ez...tűzkerék gördűl a völgybe...és viszi magával titkainkat hogy felszabadúlva ujjongjunk a pirkadó hajnalban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése